Hogy lehet ezt túlélni?

Nagyon sajnálom azt ami veletek történik!

Mi is keresztül mentünk ezen még 2019-ben, első terhesség. Annyi különbséggel, hogy én nem véreztem, semmi panaszom nem volt, csak első uh-n 8 hetesen derült ki, hogy 5-6 hetesen megállt a fejlődés.

Tudom, hogy most próbálsz hibást keresni és ez rendben is van. Sajnos át kell esni a gyász egész folyamatán és csak utána lesz könnyebb idővel. Semmi más nem segít csak az idő. Sajnálom, hogy ennél nagyobb támaszt nem tudok nyújtani. Ha egyedül nagyon nem megy a feldolgozás, akkor érdemes szakemberhez fordulni.

Vannak olyan dolgok a történetben, amik tényleg bicskanyitogatóak… pl. 6 óra várakozás az rettentő sok. Nyilván a stílus se mindegy, ha valaki ilyen kiszolgáltatott helyzetben van. Én úgy tudom, hogy vérzés esetén csak feltárásos vizsgálat van és ultrahangot nem csinálnak, illetve neked ekkor még nem is volt megállapított terhességed. Ilyen szempontból megfelelően járt el, talán felírhatta volna a progeszteront.

Az igazság az, hogy a terhességek ilyen korai szakaszában nem lehet tenni semmit annak érdekében, hogy megakadályozzák a vetélést. Egészen biztos volt valamilyen fejlődési rendellenesség vagy beágyazódási probléma, ami miatt a szervezeted véget vetett ennek a terhességnek. Tudom, hogy baromi fájdalmas, de lényegesen jobb most, mintha 12 hét múlva derül ki és vetélés indukcióra küldenek.

A kórházi napokat tekintve én szerencsés voltam, mert reggel mentem és délután már ki is engedtek. Az a rész nem fizikailag nehéz, hanem érzelmileg. Az hogy várakoznod kell, pedig már inkább túl lennél az egészen. Engem az viselt meg, hogy sajnos olyanokkal raktak egy szobába, akik abortuszra érkeztek, és míg ők az egészséges embriójukat vetették el és jól eldumcsiztak, addig ott voltam én tejesen összetörten, mert én akartam azt a babát és szörnyen igazságtalannak tartottam. Az is valójában. Ezt csak azért írtam le, hogy lélekbe fel tudj erre készülni, hogy a kórházban sok esetben nem tudják figyelembe venni azt, hogy ez etikailag nem a legjobb így, illetve valószínűleg síró babákat is hallani fogsz.

A továbblépéshez idő kell, ahogy már említettem és el kell fogadnod hogy se te se, se más nem tudta volna ezt megakadályozni. Sajnos nagyon sok nővel előfordul ez, csak senki nem beszél róla.

Beszéljetek róla a pároddal, gyászoljátok meg és sírj, amennyi csak jól esik.

Egy kis remény: a műtétet követő 5ik hónapban pozitívat teszteltem megint, a fiam már elmúlt 1 éves :)

Kívánok sok kitartást és mielőbbi gyógyulást! Ha bármikor úgy érzed, hogy beszélgetnél valakivel, vagy kérdésed lenne, nyugodtan írhatsz üzenetet nekem.

Szegényke :( Ha egyszer összejött, akkor legközelebb is össze fog, szerintem mar jóval hamarabb. Sajnos ez a mocsok covid mindent megtámad.

Nem a Te hibád, ha az megnyugtat, a legtöbb abortuszos gyi is nyugodtan alszik.

Úgy hogy felfogod agyilag h nem volt egészséges.....és még szerencsés vagy ,hogy az elején vége lett.

Félév alatt 2 műtétem volt tudom milyen érzés.

2es

A covidot meg azért ne húzzuk rá mindenre!és nem kell azokat a nőket szidni akik abortuszra mentek. Hidd el mindegyiknek megvan a saját oka és nem alszik nyugodtan.

Először is, amin fennakastam, hogy covidosan elmentél és 6 órát ültél a többi ember közt?!

Ezt hiába covid ide, covid oda, nélküle is átélted volna.

A doki annyiban hibázott, hogy egy paraszt volt. Nincs az a csodagyógyszer, csodaviszgálat, ami megakadályoz egy vetélést.

Ha az a baba egészséges lett volna, megmaradt volna.

Ha ő megmaradt volna, nagyvalószínűséggel beteg lett volna.

Nem véletlen szelektál a természet.

Hidd el, ez nem egyedi eset/probléma. A nők nagyon nagy része átesett már vetélésen/műszeres befejezésen.

Mikor mi belevágtunk, terhes lettem én is elvetéltem. Akkor derült ki, hogy a csaladomban, barátaim közt a nők (akik gyereket akartak/gyerekük lett) 90%ban kb átestek hasonlón.

Nekem utána egyből megfogant a fiam. Majd ujra babat akartunk. Sikerült. 7hetesen volt szívhang is. Majd mikor a 12hetes uh-ra mentem, közölték azonnal műtenek, mert 8hetesen elhalt.

Nem haltunk bele, csak előre néztünk. Megsirattuk, majd az emlékeink közt őrizzük, de nem hagytuk, hogy eluralkodjon rajtunk, mert akkor meg amiatt nem jön össze a következő. Ahogy lehetett belevágtunk, fél év alatt estem teherbe a lányunkkal (4 hónapos).

A kórházban 1 napos az egész. De mivel úgy veszem ki nem szültél még, lehet előző este már befektetnek tágítani.

En reggel bementem, 1kor műtöttek, 4kor már otthon voltam.

Nekem azt mondta a dokim, hogy az esetek legnagyobb részében nem segít a progeszteron pótlás, mert nem hormonhiány a barnázás/vérzés oka.

3 terhességem volt, az első 9 hónap próbalkozás után jött össze, barnáztam a 6. héten, rögtön mentem dokihoz, kaptam progeszteront, mégis üres petezsákkal műtöttek végül.

Fél éven belül ismét terhes lettem, szintén barnáztam, megint kaptam gyógyszert, 39+6-ra egészséges babát szültem.

3. terhességem az első szülést követő 10. Hónapban fogant, megint barnáztam, most nem kaptam gyógyszert, mégis minden rendben volt. Most vagyok 36+3 hetes.

Igazoltan covidosan ücsörögtél 6 órát kismamák között???

Az eszedbe jutott h más vagy más gyereke meg miattad halhat meg???

Vagy hogy végigfertôzöd az egészségügyi személyzetet? Épp most zártak be valahol vidéken 2-3 hétre, mert covidosak az orvosok meg a nôvérek! Nincs ellátás.

És akkor csodálkozik bárki, hogy ennek nincs vége soha? Az ilyenek miatt, mint te.

Nem vagy normális.

Amúgy meg ha a baba el akar menni elmegy, fűre fára osztogatjak a progit amikor az is csak akkor ér valamit ha igazolt progi hiányod van. Amúgy meg nem hat. Gondolom véletlenül sem nézték vérből van e hiányod.

Nehéz feldolgozni, nekem pszichológus is kellett de a kérdésed ebben az esetben azokra is vonatkozhat akik esetleg a te covidod miatt vesztenek el babát vagy csak lesznek fertőzöttek... Na ők hogy dolgozzak majd fel?

Az utolsó válaszolók szívemből szóltak!!

Egy pozitív teszt még nem terhesség, arról max akkortól lehet beszélni, ha voltál ultrahangon, és volt szívműködéses magzat. Egy nagyon max 5-6 hetes, bizonyítottan sosem élő sejtcsomó miatt veszélyeztetted számos ember életét!!!

Mindenórás kismamaként eleve tartok attól, hogy ha a beérkezéskor pozitív lesz a tesztem, mehetek elkülönítőbe, és majd a szülés után is örüljek, ha napi 3x valaki rám fog nézni, nem ám hogy kísérő meg a férjem végig ott lehet a vajúdás alatt… erre meg ilyen önző személyek karanténrendeletet letojva futkosnak be ugyanarra az osztályra 🤦🏼‍♀️🤦🏼‍♀️🤦🏼‍♀️

De köszi, most már ezen is izgulhatok, hogy az ügyeletes orvos, aki majd először fogja meg esetleg az újszülött babámat, nem egy olyan érzéketlen lény miatt fertőz le minket, mint te… aztán majd a lefertőzött kismamák és babák meg a te felelőtlenséged miatt nem kapják meg a megfelelő ellátást vagy vizsgálatokat!

Olvass utána egyébként az ellátási rendnek, ahol leírják azt, hogy melyik élettani állapot milyen időn belül kell sorra kerüljön. Megsúgom, az életveszélyes állapotok vannak a lista élén, a rózsaszínes folyás úgy, hogy még nincs bizonyítottan élő magzat a méhedben, pedig a nagyon is ráér kategória, azaz 6 órás várás még egészen istenes volt. Vagy majd a kitolási szakaszban lévő nőt vagy egy sürgősségi császárt tessékeljék hátra miattad???!!!

Lehet az orvos amúgy az eeszt-ből már látta, hogy covidos vagy, és ezért sem töltött veled több időt…

De hogy a kérdésedre is választ kapj: keress fel egy pszichológust, akinek ez a szakterülete, bármennyire hihetetlen, de őket pont “erre találták ki”. Ha 1,5 éve nem esel teherbe, vizsgáltasd ki magadat és a férjedet/párodat is, esetleg menjetek el genetikai tanácsadásra, hátha valami komoly probléma húzódik a dolgok mögött. De ha ennyitől így depresszióba zuhansz, akkor elsődlegesen mindenképpen a pszichológus a te embered. Ha arra jársz pedig, majd a nárcisztikus hajlamaidról is nyugodtan beszélgess el vele, mert ha kisbabát szeretnél, meg kell tanulnod önmagadat háttérbe szorítani és racionális döntéseket hozni.