Normlális hogy nem szeretem a kisbabákat missed ab után?
Lassan egy évvel ezelőtt volt egy terhességem ami a 14. Héten kiderült hogy nem folytatódhat tovább ugyanis rengeteg rendellenessége van. Abortusszal már nem tudták elvenni ezért megkellett szüljem :( . Mai napig kiráz a hideg ha erről kell beszéljek és a sírás is elkap. Nem beszelek már erről senkinek de minden nap ezzel kelek és ezzel fekszem hiába dolgozom és hiába van mellettem a párom. Azóta már újra próbálkozunk de sajnos nem sikerul.
Viszont a családjukban kisbaba született ahová mennünk kellene látogatóba de egyszerűen képtelen vagyok rá. Mivel az ő családjában van nagyon kíváncsi már rá és alig várja hogy lássa. De egyszerűen lehet hogy most hülyének néztek, de azt érzem nem megy nem tudok rá nézni sem és megfogni sem :(
Mit tegyek?
Ha ezt érzed, és nem tehetsz róla, akkor normális.
De idővel bíz benne, hogy másképp fogod gondolni. Benned egyelőre a kudarc van, az beszél belőled egy jó darabig, amíg nem tudod feldolgozni, ezért ne tegyél merész kijelentéseket, főleg nem a gyerekes anyukáknak.
Szerintem a család, ahová kellene menni, meg fogja érteni, hogy még nem tetted túl magad rajta, de később mielőbb pótold be. És attól még szerintem küldj egy szép ajándékot a babának, így nem tűnik bunkóságnak a dolog.
Igen. Mivel a vérveszteseg miatt abortuszt mar nem lehetett megcsinalni. Ez ugy nezett ki hogy szules elotti nap befektettek a korhazba ahol tagito palcakat helyeztek fel. Masnap pedig ramkotottek az oxitocint ha jol emlekszem ez volt a neve ez inditotta meg a fajasokat. Aztan egy ora szenvedes utan sikerult :( . Ezutan pedig elaltattak hogy kitisztitsanak es hogy veletlenul se maradjon semmi odabent.
Egyebkent koszonom szepen mindenkinek a valaszokat
Szia! Bár én nem azon mentem keresztül mint Te, de valamennyire át tudom érezni a fájdalmadat. Nekem korai vetéléseim voltak, összesen 4 :( nagyon nehéz volt lelkileg feldolgoznom és ráadásul hasonlóan jártam mint Te. Nem akartam menni a férjem családjához, pomt emiatt amit Te is megfogalmaztál, de végülis elmentem, de csak azért mert nagyon szeretem a férjem. Ami jó volt, hogy jól éreztem magam, pedig indulás előtt sírtam is, féltem hogy nem fogom jól viselni. Szóval nem biztos, hogy azt váltja ki belőled amit most érzel.
Őszintén sajnálom amin átmentél.
Kívánom, hogy enyhüljön a fájdalmad és hogy minél hamarabb megfoganjon a kis csodád. :)
Utolso elotti. Sajnalom ami veled is megtortent :( nekem sajnos azt mondták nem lehet abortusszal elvégezni pedig hidd el jobban orultem volna neki minthogy ezt ateljem hamar muszaly volt :(
Utolso. Nagyon sajnalom aterzem hidd el :( viszont orulok hogy jol erezted magad, lehet hogy tenyleg nekem is elkellene mennem de annyira nehez :(
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!