Kismamák! Ti hogy álltok hozzá a hastapizókhoz?

A párom fogdosta, annak örültem. Más nem, de nagyon idegesített az idegenek próbálkozása.

Vicces, mert a nővérem zárkózott ember, nincs gyereke, de hirtelen nagyon segítőkész lett velem a terhesség alatt. Javult sokat a viszonyunk. Összeszedtem az akaraterőmet, és mondtam, hogy "gyere, megfogod a hasamat?" (Senkinek nem mondtam ezt soha). Szegény iszonyatos zavarba jött, mondta, hogy nagyon kedves tőlem, ne haragudjak, de ő erre egyszerűen kèptelen lenne. 😊

Nekem a szűk család (szüleim, tesóm, nagymamám, férjem) és a legjobb barátom fogta meg a pocimat (de ő is csak kérdezés után, mert fiú, és nem akart félreértést, vagy hogy a párom megharagudjon rá)

Másoknak annyit mondtam, hogy bocsi de, nem szeretem ha fogsosnak. Aki kérdés nélkül nyílt volna, annak simán arrébb loktem a kezét, én sem fogdoslak mondattal. Volt aki megsértődött, volt aki nem győzött bocsánatot kérni. Ennyi.

Férjemen kívül senkinek nem engedtem. Illetve egyetlen egyszer az egyik kollégámnak (akivel nagyon jóban vagyunk) megkért hogy szóljak már ha mozog, úgy szeretné érezni milyen mert még sosem volt lehetősége.

Volt hogy a boltban egy számomra ismeretlen nénike próbált oldalról odanyúlni, de arrébb léptem mert időben észre vettem mire készül.

Nagyon szép tud lenni egy terhes pocak, de attól még nem közkincs amit lehet taperolni csodálatunk jeleként. Én sem fogdosom pl. más sggét vagy épp taperolom a szilikon mellét mert kíváncsi vagyok a tapintására... Pláne kérdezés nélkül.

Ébernek kell lenni és arrébb "libbenni".