Kismamák, mik a tapasztalatok a tömegközlekedésen?

Egyszer utaztam olyan buszjáraton, ahol a sofőr beleszólt a mikrofonba (tömve volt a busz), hogy addig nem indul el, míg valaki át nem adja a helyét a kismamának (már jó nagy pocakja volt, de senki meg nem mozdult volna - én utána szálltam fel, nyilván átadtam volna ha lett volna helyem...), és csak ekkor állt fel egy srác hogy átadja a helyét. De ez is igencsak ritka hogy ilyen a sofőr.

Egyszer meg úgy jártam hogy még nem nagyon látszott rajtam a terhesség és felszállt 2 kikent-kifent fiatal kisebbségi csaj a buszra, akik közül az egyik szintén terhes volt. Nekem az előző megállónál még jutott ülőhely, a két csajnak már nem, mellettem álltak meg. Erre pont belém kötött a nem terhes csaj eléggé támadó stílusban, hogy adjam már át a helyem a barátnőjének mert nem igaz hogy nem látom hogy terhes... mondom neki ne haragudj de én is terhes vagyok, és küzdök hogy ne dobjam ki a taccsot a tömött, fülledt buszon, kérjetek már meg mást. Nem akarta elhinni és még ő volt felháborodva, mindennek lehordott, de végül továbbmentek és egy srác látván a jelenetet inkább átadta a helyét.

Sajnos manapság tényleg ritka hogy átadják a helyet kismamáknak, időseknek, sérülteknek. Belém anyukám még igencsak sulykolta ezt, ugyanúgy mint a kérem-köszönöm fontosságát és a köszönést is. Sajna ezekkel is igencsak gondok vannak mostanság, ezt tapasztalom. Borzasztó dolog, én biztos megtanítom a fiam az illemre és evidenciákra ezt megfogadtam.