Kismamák, nektek is beszólnak?
21 hetes kismama vagyok, elég nagy pocakkal. Semmi bajom a terhességgel, bár nem élem meg valami nagy durranásként (igaz,2 évet vártunk a babára, de akkor sem érzem hogy ez egy olyan nagyon áldott állapot, viszont azon kívül, hogy korlátoz a mozgásban és néha ég a gyomrom és puffadok, semmi negatív tünetem nincs.)
Viszont akárkivel beszélgetésbe elegyedek, előbb-utóbb előjön a terhesség-téma (most már nem tudom takargatni) és folyton azt mondják, hogy ez még milyen rossz lesz!
Mindenki csak károg, hogy vizesedni fogok, óriási lesz a hasam, striák lesznek a bőrömön, a gyerek meg sose hagy majd nyugton mert egész éjjel ordít, nem is tudom, most milyen jó nekem... halálosan idegesít ez.
Miért nem lehet pozitívan reagálni?...
Ráadásul eladóként dolgozom, nagyjából még a 33. hétig majd, és a vevők is folyton bizalmaskodnak, meg megjegyzéseket tesznek, hogy ők is félidősen vetéltek el, meg kéretlen tanácsokat adnak, hogy mikor menjek 4D ultrahagra (nem is akarok menni) és hasonlók.
Mit tegyek hogy valahogy ki tudjam ezt zárni? Ráadásul jön a harmadik trimeszter, amikor az ember megint labilisabb egy kicsit idegileg, attól félek, hogy be fogok szólni valakinek...
Nekem a múlt héten egyik kolléganőm ecsetelte véres részletességgel 18. heti vetélését. (Én pár héttel vagyok előtte, tehát már csak ezért is kifejezetten taplóságnak tartom).
Kerekperec megmondtam neki, hogy ha nem hagyja abba, lehányom. Meg hogy egy bunkó.
Azóta nem beszélek vele és kerülöm.
Nem vagyok kíváncsi rémtörténetekre. :(
Nekem is volt Jézusom!!! Meg Részvétem, nem lennék a helyedben!, meg Ugy kell nektek!, és hasonlók, mikor mondtuk hogy ikreket várunk, és 22 hós lesz akkor a lányom mikor érkeznek. Már nem érdekel. Mi terveztük a tesót, elsőre össze is jött(ek) :-). 30 hetes vagyok, úgyhogy már nincs is olyan sok, hogy itt legyenek.
Mikor a lányomat vártam, dolgoztam 34 hetes koromig, kb akkor szült egyik kollégám felesége, és apás szülés volt. Ott mesélte direkt az irodánk ajtajában a történetet egy másik férfi kollégájának, direkt olyan hangon, hogy tuti én is halljam. Nagyon kedves volt.
Jó ötletnek tartom, hogy kezdj el tök másról beszélni, kérdezni, majd csak észbe kapnak. (pl párizsis példa)
Bárhova megyek, nekem is mondanak mindenféle bárgyúságot, sokszor vadidegenek is. Elég nagy a hasam, már 3 hónaposan sem lehetett eltitkolni, persze nem is nagyon akartam :) Én úgy vagyok vele, hogy kedvesen mosolygok, és ha nem tetszik, amit mondanak, igyekszem rövidre zárni a témát és lelépni. De semmin sem húzom fel magam, nincs is értelme. Szerintem a károgók is jót akarnak a maguk módján, csak nem tudnak okosat mondani... Nekem a kedvencem az, amikor megkérdezik: na és nem félsz a szüléstől? Erre azt szoktam mondani, hogy: NEM - miért, ha félek tőle, attól jobb lesz? Úgyis meg fog születni, olyan még nem volt, hogy bennmaradt volna, akkor meg minek féljek?
Nem értem, miért kell paráztatni szegény kismamákat...
37 hetes kismama
Először is gratulálok és jó egészséget a babához. Én 22 hetes vagyok, és ráadásul molett. Aki tudja, hogy babát várok, inkább azzal van elfoglalva, hogy jajj, csak egészséges legyen. Miért? Kövér ember nem szülhet egészséges gyereket? Aki nem tudja, az az gondolhatja magában, hogy ez mennyit hízott. Engem inkább az zavar, hogy van a nagynéném, aki mindíg mindent először akar megtudni. Sajnos megtudta, hogy baba lesz, és az egész rokonságnak szétkürtölte. Még a nagymamámnak is, aki megígértette velem, hogy az elsők között lesz, aki megtudja a nagy hírt. Engem ez nagyon felbosszantott.
Mégegyszer boldog babavárást, és jó egészséget mindkettőtöknek.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!