Van rajtam kívül más is, aki aggódik mindig valami miatt a terhessége alatt?

Ez innentől kezdve így lesz halálod napjáig. A felelősséggel az aggódás is együtt jár.

Szerintem mindenki aggódik valamilyen szinten szinte folyamatosan, de igen, ahogy első is írta ez mostantól ilyen lesz aggódsz, hogy eljussatok épségben a szülésig aztán azért, hogy épségben megszülessen, aztán azért, hogy épségben felnőjön :D próbáld elterelni a gondolataid.

Szia.Én is aggódtam.Ennyire talán nem mint te,józanul kell gondolkodni,és megtalálni az okokat miért érzed amit.Szúr a hasad?Nő a méhed.Én nem hánytam semmi bajom nem volt,nem is kell ez is normális.A szomjazás lehet cukor gond,érdemes lenne megmérni,ha cukros vagy diétával kezelnek,de simán lehet csak egyszerűen kívánja a szervezeted.Az orvos csak annyit fog mondani mit lát.Petezsák stb.Nem tudom mennyi idős vagy,de amíg nem mozog a baba mindig ott lesz a kérdés benned van e szivhang.Ne meséld be magadnak a gondot.Kitartást!

Annak ellenére, hogy nagyon jó orvosim volt, akiben megbíztam, végigparáztam az egész kilenc hónapot. Mindig kitűztem dátumokat, hogy na majd a 12., 18. heti genetikai uh utén tuti megnyugszok, majd ha érzem mozogni...a francokat :D Programcsászárom volt, szülés előtti éjjel végig azt figyeltem mozog-e a babám, kb 2 órát ha aludtam. És tényleg nem múlik el azzal, hogy megszületik, ahogy kivették szinte már erőszakosan kérdezgettem, hogy minden jó-e, fel is soroltam, hogy mire vagyok kíváncsi😅 próbáld meg azért amennyire lehet kiélvezni a mostani időszakot is, én már kicsit bánom, hogy nem vettem lazábbra. A para miatt kb utáltam terhes lenni, míg varrtak össze a szülőszobán megállíthatatlanul zokogtam, hogy végre túl vagyok rajta és nem lett semmi baja a lányomnak.

Unokatesóm mondta, hogy mivel ő aggógós, ezért terhesen semmilyen babás szakirodalmat nem olvasott, nem fórumozott, stb., hanem teljesen más témákkal foglalkozott. Lehet, te is jobban járnál...