Mik voltak a legidegesitőbb kérdések kismamaként?

Kisfiú vagy kislány?

Mikor szülök?

Meddig dolgozok még?

Biztos hogy nem ikrek? Jól el tudnak ám bújni..

Minden áldott nap, legalább 20x...

engem még az se érdekelt,ha azt kérdezték terveztük vagy becsúszott 😁 mert amúgy 7 éve voltunk már együtt párommal, de mi nem terveztük az első gyerekünket(22éves voltam), most se érdekel..ha netán megkérdik,pedig most tervezetten estem teherbe a kistesóval 😊

1.dolog volt ami idegesített, az is így a második terhességemnél van/volt..mivel rettegek a császártól és 35.hétig faros volt a hugi...anyukám naponta megkérdezte: "na befordult?" nagyon idegesített, de csak azért mert stresszeltem ezen 😂

Én amúgy sem szeretem a small talkot, a "csak azért kérdezek, hogy kérdezzek valamit" típusú kérdéseket, terhesség alatt meg mintha mindenki extra késztetést érezné, hogy valamit kérdeznie kell... ha valami őszintén érdekli, arra szívesen válaszolok, de a következőket én sem tudom hova tenni:

- utcán találkozom valakivel, terhesség végén ott a nagy pocakom, erre: "egyben vagytok még?"

- kb. 20. hét környékén: "minden készen áll a babaszobában?"

- "a férjed örül a babának?"

- "nem félsz EBBE A MAI VILÁGBA gyereket szülni?" - kérdezi a 80 éves nagymamám, aki a világháború kezdetén született, az apja meghalt a fronton, az anyukája egyedül nevelt 6 gyereket, a háborúban lebombázták a házukat, utána elszegényedtek, ezért neki 14 évesen dolgoznia kellett és nem volt lehetősége továbbtanulni, majd a kommunizmus alatt börtönbe zárták a férjét koholt vádakkal... de azok sokkal jobb időszakok voltak gyerekszülésre, mint a mostani, igen :D

"Izgulsz már?" - az egész terhesség alatt

"Mozog már?" - 32 hetes voltam, egy olyan anyuka kérdezte, aki tavaly szült...

Engem általában nem zavar,ha érdeklődnek,eddig mindössze 2 olyan eset volt,amit nem nagyon tudtam hova tenni.

1.14 hetesen egy anyuka az ovinál azon pörgött,hogy nincs is pocakom,meg se látszik,hogy terhes vagyok...

Nem akadtam ki,csak mondtam neki,hogy kicsi még,hogy bármi látszódjon,ill van még sok idő a végéig,majd megnő.

2.18 hetesen tudtuk meg,hogy másodjára is kisfiunk lesz,szomszéd néni pedig leplezetlen csalódottsággal magyarázta,hogy "nem baj az,fő az egészség".

Ezen se mondanám,hogy felhúztam magam,inkább picit rosszul esett,mert én nem éreztem egy fikarcnyi csalódottságot sem,ill ugyanúgy örültem a születendő gyerekemnek,attól függetlenül,h ő is fiú.