A 10. hétben vagyok, és máris szr anyának érzem magam, mert a párommal elég komoly vitáink vannak, és volt hogy komolyan fontolgattam az abortuszt. Volt más is így ezzel?
Kérlek ne ítéljetek el azonnal, és bocsánat ha nem jó témát választottam.
Tehát, alapvetően örültünk a pozitív tesztnek, de amikor azt érzem hogy nem kellek a páromnak annyira el tudok bizonytalanodni.
És máris gyötör a lelkiismeretfurdalás
is, hogy szegény babára majd ha ránézek és eszembe jut...
Szednem kell hormont mert pár hete véreztem, ettől reggeltől estig fáradt vagyok, alig eszek, elég érzékeny is vagyok mostanában, családi problémákkal is küszködök szóval tény hogy nem vagyok formában, de egyáltalán nem érzem toleránsnak és rugalmasnak a párom. Folyton baja van velem hogy miért ezt csinálom, miértígy, miért nem a dolgommal foglalkozok, miért alszok stb.... és lassan az örületbe kerget. Nagyon értelmes ember és nagyon szeretem őt, de amikor nem jutunk közös nevezőre úgy tud beszélni egy problémáról mintha egy valamit pl ha elrontok akkor alapjában megrengetné az egész életünket. És ilyenkor igenis azt érzem hogy nem szeret, és ha én nem kellek neki ahogy vagyok akkor mégis mi lesz később?? mi lesz amikor ennél sokkal nagyobb problémákat kell megoldani együtt?
Nincs kedvem hallgatni 0-24 mit nem csinálok jól, egy szerető férjre vágyom aki mellettem van jóban rosszban, nem csak akkor ha tökéletes vagyok.
2x volt eddig ilyen vitánk amikor esembe jutott hogy talán mindenkinek jobb lenne ha elintézném az abortuszt, és véget vetnénk ennek az egésznek. Elöször ki is fakadtam neki hogy jo lenne elgondolkodna mit is szeretne, mert totál kimerült vagyok ígyis. És teljes tönkretesz azzal ha kritizál engem. A legutóbbi vitánk most volt. De már beszélni sincs kedvem vele se erről se semmiről. Borzasztó hogy ez a helyzet. Ami a legjobban fáj hogy ilyenkor úgy érzem a babára is teljesen semlegesen gondolok, és annyira tudom szegenyt sajnálni, hogy úgy érzem megszakad a szívem. Abortuszra képtelen lennék elmenni, főleg hogy anyagilag se lenne indokolt, hallottam a szívhagját is, és teljesen úgy tekintek rá az elejétől fogva hogy egy érző kis lélek egy mini testtel. Mégis ha eszembe jut, végső "megoldásnként" jut az eszembe.
A "normál" hétköznapon örülök neki, már várom hogy nőjjön, hogy mehessek vizsgálatra, hogy láthassam és annyira boldog tudok lenni, hogy egy apró csoda növekszik bennem. de amikor a párommal veszekedünk megfordul ez az egész, bele se szeretek gondolni hogy itt lesz egy gyerek, és mi lesz velünk. Feszült vagyok és aggódom hogy érzi a pici is...
És mással meg se tudom beszélni sajnos mert még korai terhesség.
1-2 jó szó is jól esne tőletek hogy lehet csak én fújom fel az egészet? Vagy egy ilyen kapcsolatot csak mégjobban tönkre fog tenni egy gyerek? Mert igazából ez az amitől félek... mert tudom hogy a párom szeretne gyereket, én is, de nagyon úgy tűnik hogy együtt nem működünk jól... jó lenne egy két sikersztorit hallanom. Most abban reménykeden hogy hátha a következő trimeszterben már én is visszatérek a régi önmaamhoz és jobb lesz minden.
válasza:Nem foglak megvigasztalni: ez csak rosszabb lesz.
Azt gondold végig, hogy egyedül fel tudod-e nevelni. Mert hogy ti nem lesztek együtt még 18-20 évig, az egészen biztos.
válasza:Eddig sosem volt konfliktusotok? Mióta vagytok/éltek együtt? A 10. hétben vagy, nagyon az elején egyre nehezebb lesz muszáj lesz családként együtt működnötök. És nem értem, hogy lehet az baj, hogy ledőlsz pihenni...
Persze ilyenkor az ember is érzékenyebb...
válasza:Nekem hasonló a házasságom az általad felvázolthoz. Konkrét problémák nélkül nehéz bármit is reagálni objektíven.
Az elsőnek igaza van, gondold végig, hogy egyedül is fel tudnád-e nevelni. Én az enyémet egy pillanatra sem bántam, első pillanattól kezdve a legtöbbet, legjobbat kapja belőlünk. Képesek vagyunk normálisan élni,de tudjuk, hogy nem az igazi ...
válasza:Na szoval eloszor is, az eslo trimeszter altalaban szar. Progeszteronnal megszarabb. 8hetes vagyok 2.babaval (elsovel is szedtem) olyan vagyok, mint egy alva hanyo/jaro. Es ha ez nem lenne eleg, mint egy bomba. Erzekeny. Ezvan. Az en ferjem mar megszokta az elso terhesseg es a szules utani elso fel ev utan ezeket. Remeljuk a tied is meg fogja. En mindig igyekeztem elmondani neki az aggalyaimat, azt amiert szomorú vagyok, amitől felek ami faj vagy amitol eppen boldog vagyok, stb. Mondjuk ugy, altalaban erdekelte is. Altalaban.. Namindegy a ferfiak kicsit masok, oket annyira ez nem erdekli. Persze emellett igyekeztem elvegezni a napi feladataimat mint haziasszony meg feleseg meg nyilvan elvartam h o is mint apa, ferj együttműködjön velem. Megiscsak terhrs vagyok, na.
Most brutalis faradt vagyok, ellatom a masfel evesem, a haztartast es igyekszem tulelni, de sajna most en sem vagyok tul jofej.
Beszeljetek sokat. Neha kapcsolódjatok ki, ha megszuletik a baba (legalabbis nekunk igy van) kevesebb alkalom lesz erre. Igyekezz felkeszulni ra, hogy a szules utani idoszak megterhelo es ennel joval krizikusabb a parkapcsolatokra, sokkal gyakrabban karos mint maga a terhessegi idoszak. Rengetegen mennek szét azért, mert nem merik fel előre azt, hogy fogjak majd kezelni azt a helyzetet. Alljatok ugy hozza, hogy nem tart orokke, toleraljatok es segítsetek egymast. Ezt szerintem mashogy nem lehet es nem is kell, hiszen kozos a gyerek.
Az abortuszt ugyse tenned meg ahogy en sem, de neha van az a szar nap, amikor az ember agyan atrobog ez a gondolat is. Ettol nem leszel szaranya. Az nem itt kezdodik.
válasza:
válasza:Hm.. Nehéz ügy, a hormonok miatt nálunk is több volt a vita, amíg terhes voltam. De amúgy az én párom nagyon megértő volt. Pl a 8. héttől a 15. hétig csak aludtam. Valahogy ellátam a munkám, haza kusztam és aludtam. Költői túlzás ugyan de kb két tányért sem tettem odébb.. Egy szót sem szólt érte sose, látta hogy állva elalszom bárhol bármikor.
De igazán sok vita inkább akkor volt mikor a gyerek megszületett. Nyertünk egy extrém hasfajós, nehéz eset babát. Mindketten imádjuk, de sokszor éreztem azt, hogy nagyon egyedül vagyok rá. És az egyetlen valódi segítségem a nagymama (anyukám)...
Még én sem tudom hogy végződik a történetünk, de az tuti, hogy ha most sok a vita, akkor szülés után készülj fel! Mert az az igazán kemény időszak, amikor lehet hogy majd 2 órákat alszol...
válasza:Biztató szót nem tudok írni, mert szülés után csak nehezebb lesz.
Nekem szuper volt a házasságom, de mi is egy hasfájós, nyűgös babát kaptunk, aki nem akar enni, nem emeli a fejét, stb. és rendesen megsínylette a párkapcsolatunk a sok gondot. Két hónapos volt a pici, amikor leültünk átbeszélni, hogy merre továbbb: együtt vagy válunk.
Készültünk erre a kis életre és még se tudtuk, hogy mivel jár egy baba.
Nem vagy rossz anya amiért kétségeid vannak. Biztos vagyok benne, hogy nem mennél abortuszra, mert attól jobban szereted a picit. Normális, hogy ilyen nehéz helyzetben visszasírod a régi életed, de: ha még akarod menteni a kapcsolatod (legalábbis egy ideig), akkor üljetek le és beszélgessenek! Ha kell, minden nap.
Nekem csak az fordult meg a fejemben, hogy miért vállalatok babát egy bizonytalan kapcsolatba? Az édes kevés, hogy mindketten szeretnétek gyereket.
Köszönöm a megértő válaszokat. A kapcsolatunk nem volt és nem is tűnt ilyen bizonytalannak, lehet azért mert nem éreztük hogy tétje van a dolognak. és lehet hogy én se vettem így magamra a dolgokat.
Igen pontosan ahogy írjátok ezért aggódok hogy mi lesz szülés után, mert tudom hogy ezerszer stresszesebb lesz minden és mindenki. A családban már végignéztem egy jó kis szülés utáni depressziót és láttam hogy nem könnyű.
Most valamiért úgy tűnik hogy a férjem már most sem megértő.. valóban le fogok ülni vele beszélgetni hogy jobb ha mindketten felkészülünk a megpróbáltatásokra mert minden más lesz mint ezelőtt és ezt vele szeretném csinálni.
válasza:Természetesen meg kell próbálni megbeszélni. De arra készülj fel, hogy ez nem ilyen egyszerű.. Ilyenkor még könnyű azt hinni, hogy felkészült ő is mondjuk a baba körüli zűrökre az első hetekben, hónapokban.
A párom nagy mormota.. És mindig kérdeztem tőle, hogy ugye tisztában van vele gyerek mellett már nem lehet ennyit aludni. Mindig jött a válasz, hogy persze ne aggódjak nem lesz semmi gond. Szülés előtt is többször kérdeztem, hogy hogy fog a babára felébredni, ha arra sem ébred fel, hogy fél éjjel macskát "nevelek", mert lebontja a házat. Jött a válasz: a saját gyerek más, arra ébren lesz. Persze én azért ezeket szkeptikusan kezeltem, és milyen jól tettem. Mert kb akkor sem ébred fel ha a baba torkaszakadtából sír, és egy szobában van velünk.
Annyira nem bírja a kialvatlanságot, hogy kiborító.
Pl: nem rég 2-től 5.30-ig ébren voltam a gyerekkel. De 6-kor ismét sirni kezdett (nem ritka, kb nem alszom amióta a világra jött), de mivel apuka nem dolgozott felkeltettem, hogy dajkálja kicsit ő mert hulla vagyok. Így aludtam két órát, majd mikor felkeltem a párom már kúszott is vissza az ágyba. Szóltam neki hogy ne már, kezdjük már el a napot, fél 9 van.. Közölte hogy ő álmos, és én is alhattam az előbb...
Na hát totál elborult az agyam, hogy képes volt a fejemhez vágni, hogy aludni mertem 2 órát miközben az elmúlt 3 hónapban 3 óránál többet nem alszom egyszerre (napközben meg egyáltalán nem lehet mellette aludni), míg ő minden éjjel alszik, akkor is ha nem dolgozik.
Szóval ezt csak azért mesélem mert ilyen és hasonló vitákra lehet számítani. Miközben amúgy az én párom is sokat segít, mert nappal már akár órákig is el van a gyerekkel, sajnos tápszeres, így az etetéshez sem kellek szükségszerűen. Szóval elvannak ketten is amíg én teszek veszek. Nálunk az alvás a sarkalatos pont, mert valahogy az sosem megoldható, hogy elvonuljak aludni pár órát...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!