Bepánikoltam a pozitív teszttől. Ez normalis?

Sziasztok!

Elölről kezdeném a történetet. Augusztus vegen abbahagytam a fogamzasgátló tabletta szedeset. Ennek két oka volt, hogy mar rosszul voltam ha be kellett vennem mert mar 10 éve szedtem, masik hogy felkészüljek időben a gyerekvállalásra. Legalább is testileg. Aztán jöttek a problémák, hogy a párom akivel mar 10 eve ismerjük egymást és mar 3 éve együtt lakunk nem volt hajlandó óvszert húzni, így nem is szeretkeztünk 3 hónapig. Aztán az ünnepek között mégis... mar nem bírtam magammal. Szóval én akartam. Majd miután megtörtént sírásba kezdtem, mert radöbbentem, hogy mit tettem. (Igen szanalmas) Gondolkoztam, hogy elmenjek e esemény utani tablettáért. De nem tettem, mert épp hogy helyreállt a ciklusom nem akartam egy óriási hormon dózissal terhelni a szervezetem. Párom vegig mondta hogy kicsi az esély hogy elsőre összejöjjön. Én is ebben bíztam. Bár ő már szeretne babát én pedig úgy voltam, hogy még fél évet bírjunk ki, hogy 2020ban szülessen és hogy nyáron és hogy anyagilag is akkor járok a legjobban stb... voltak terveim rendesen. Ezt a tegnapi nap folyamán a terhességi teszt keresztül húzta. 5. Hétben vagyok. Pánikolok és sírok mikor amugy valahol melyen örülök neki, csak most én is olyan lettem mint anyum... vagyis így érzek... ő is 27 évesen szült engem... nem vagyok épp tervezett gyerek... rosszul érzem magam, hogy szembe köptem a saját terveim, elképzeléseim. De nem vetetném el mert az őrültség lenne... Van saját lakásunk, autónk mar kaptunk a családból babakocsit meg csomó mindent, gyerekszobát is tudunk kialakítani... kicsit biztos rosszabb lesz anyagilag. De dolgozunk is ... Csak nekem kellene ezt az egészet rendbe tenni magamban. Hogy őszintén tudjak örülni. Baráti körben van akinél mar 2 eve nem jön össze... Én meg kivagyok hogy elsőre... vicc