Kismamák ti hogy élitek meg a terhességet?

En 21 hetes vagyok. Mindentol ram jon a siras, mindenen kiakadok, eleinte rengeteget hanytam es vokt nap mikor fel se birtam allni. Most mar kezdek jobban lenni.

El fog mulni neaggodj ez csak a hormonok miatt van es persze a terhesseg idejen vegif is kiserhet de lehet hogy egy het mulva kutya bajod nem lesz

21 hetes vagyok es mostmár 1-2 hete végre semmi bajom. Kb 18 hetes koromig nagyon durván szedultem, de annyira, hogy volt hogy az utcán le kellett guggolnom hogy ne boruljak el. De annak vége szerencsére. Most a “legrosszabb” hogy ugy ficankol a picur hogy nem bírok tőle elaludni 😃

Na de ezek utan meg majd jon a savas időszak... vagyis gondolom most se fog kimaradni...

Első baba, egy missed ab előzte meg.

Nagyon várjuk a babát és nagyon szerettük volna. 21.hétbe léptem tegnap.

De idegileg kikészülök lassan. Egy nyugodt percem sincs, lehet, hogy részben az én hibám.. Végigidegeskedtem az első 12-14 hetet, hogy nehogy úgy járjak, mint az előző babával. Túléltük, gondoltam majd fellélegezhetek, és jöhet a rózsaszín köd. Nem jött, jött helyette egy vírus, ami arcüreggyulladássá nőtte ki magát, több mint egy hónapig kínlódtam vele, és még mindig nem vagyok teljesen jól.

És ezzel együtt jött egy korai cukorterhelés, botrányos eredménnyel, ami óta ugyan még inzulint nem kaptam, várnak vele még, de folyamatos méricskélés, folyamatos para, amikor rossz eredményeket kapok... Hetente visszamenni vizsgálatra... Egy darabig jó cukoreredményeim, és most megint folyton 7 felett, sőt ma reggel 8 felett, már itt bőgök folyamatosan, hogy mit csináljak (ugyanazt eszem, mint amivel jó eredményeim lettek egy héttel ezelőtt). Azon gondolkodtam hogy már én fogom követelni az inzulint, csak legyen már vége ennek a rémálomnak, csak egy kicsit hadd élvezzem már a terhességemet, hogy ne minden percét végigidegeskedjem, hogy mit eszem, mit nem eszem, mennyi a cukrom... Azon is idegeskedem, hogy a cukrom az idegeskedéstől megy fel, de mit csináljak vele? És még sorolhatnám...

Én annyira szeretném élvezni ezt az egészet, és szeretem a fiamat, és az egyetlen csodás dolog, hogy érzem rugdosni... De még ezt is átszövi a félelem sokszor, hogy ha rosszak az értékeim elveszíthetem... És én ezt már nem bírom... Emellett táppénzen itthon vagyok egyedül, a párom dolgozik, egyedül érzem magam (pedig nem vagyok egy kifejezetten társasági ember) semmi nem köt le, minden idegesít, untat, nem tudom lefoglalni magam. Mondják hogy menjek, sétálgassak, de 0 fokban arcüreggyulladással? Pedig szeretnék.

Tudom, hogy sok mindenről én tehetek, amit leírtam.. És öngerjesztő folyamat az egész... De egyszerűen kezdek egyre jobban kiborulni, hogy reménytelenül várom a fellélegzést, amikor élvezni fogom ezt az egészet...Mert erre vártam hosszú évekig és nagyon szeretném ezt a babát...

Elég kaotikusan és érzelmileg túlfűtöttem leírtam hogy élem meg a terhességet. Bocsánat :(