Terhesen egyedül hagyva karácsonykor?

En is egyedul vagyok, marmint azutan derult ki a baba, hogy szetmentunk. O abortusz akart, amire en keptelen voltam. Nekem mar van ket gyerekem, ugyhogy nem vagyok teljesen egyedul.

Amugy, minek kellene valaki, hogy vigyen ide-oda? A lelki reszet megertem, en is sokat sirtam az elejen, de a babara gondolok es boldog vagyok.

Ido kerdese es tul leszel rajta. Sajnalom! Legy eros!

Imádom ahogy többen is irták, hogy problémás kapcsolatba vállalt gyereket és most csodálkozik hogy magára maradt.

Márbocs, de egy gyerekhez két ember kell. Két ember döntése volt és most mégis csak az egyik van gondba, mert a pasi úgy döntött hogy ahhoz felnőtt, hogy felcsináljon valakit egy gyerekért, de ahhoz már nem, hogy végigkisérje a terhességen és azután felnevelje a gyereket vele. Hát őszintén szólva, még ha most rossz is, hidd el kérdező, nem vesztettél semmit azzal, hogy egy ilyen barom kilépett az életedből.

Biztos lehetsz benne, hogy még ha nem is hagy el akkor is minden sz.ar rád hárulna ezután is, te lennél az aki mindneről gondoskodik mig ő issza egyik söröcskét a másik után a haverjaival. Igy legalább később lesz esélyed egy olyan párt találni aki szeret is téged és nem csak a tenyészkancát látja benned.

Sziasztok! a kerdezonek, es a tobbi anyukanak is szol az irasom, akik egyedul maradtak. 20 évvel ezelőtt, mikor kiderült, hogy anyukám terhes(MINDKETTEN tervezték és akarták előtte a gyereket) 2 vetélés után, apám se szó se beszéd összepakolt, és elment. Anya is sokat sírt eleinte, de nem volt hajlandó elvetetni, ahogy apám akarta volna. Megszülettem, és mindenki (a családban) azt mondta, adjon a nővérének, majd ő felnevel. A sógora állandóan zabigyereknek hívott. Szóval lényegében ő is teljesen egyedül maradt, velem. Anyagi támogatás nélkül, minden nehézség ellenére is felnevelt. Pedig volt nem kevés nehéz időszaka velem, a tipikua tini ajtócsapkodásokkal és kiabálásokkal. Mikor kicsi voltam,sokszor ő alig evett, hogy nekem mindenem meglegyen ami szükséges.Teljesen egyedül képes volt mindenre, ami egy gyerek felnevelésével jár, és most jobb a kapcsolatunk mint valaha.Idokozben neki nem volt párja,nem ismert meg senkit, majd taval, nyáron jött egy férfi az életébe, aki jobban megbecsüli mint apám bármikor, és engem is jobban szeret mint apám valaha is. (anya mindig lehetővé tette,hogy apám lasson amikor csak akar, de kepzelhetitek hányszor jött... először pl. fél éves koromban.)

kicsit összevissza írtam ugyan, de a lényege az irasomnak annyi, hogy kepesek vagytok mindenfele lelki hianyossagtol mentes, boldog gyereket nevelni egyedül is, apa nélkül, és sem most, sem 50evesen nem kizart, hogy ratol talál egy TÉNYLEG szerető férfi. Nekem a legnagyobb angyal a szememben anyukám, és ő bizonyította be nekem, hogy önerőből is képes az ember bármire.