Egyedül vannak karácsonykor, mégsem jut eszükbe segíteni másokon?

Az önkénteskedés nem feltétlenül oldja meg a magányt, de abban kétségtelenül igazad van, hogy siránkozás helyett sokkal jobb, ha az ember hasznosnak érzi magát, azt érzi, valamit végbevisz, valamit tesz, aminek hatása van másokra. Ez egy jó érzés, de sok ember nem ezt az érzést kutatja az életben, hanem a figyelmet és törődést a másik irányból szeretné, ő szeretné kapni. Sokan nagyon önzőek.

(Amúgy nem csak karácsonykor lehet önkénteskedni és nem csak akkor van rá szükség).

Mert sajnáltatni magukat könnyebb.

Rühellem az olyanokat, akik a karácsonyt használják fedősztorinak ahhoz, hogy kéregessenek, gyűjtsenek, adakozzanak.

Nem csak karácsonykor kell a segítség, hanem minden áldott nap. Én pl önkéntes macskamentő vagyok az év minden napján. Ha összegyűlik némi használt ruha, pléd, elviszem egy menhelyre ahol a kis állatok hasznát veszik. Az emberek totál nem érdekelnek, pláne akik belesüppedtek egy kényelmes kis depresszióba. Csak koloncok mindenki nyakán.

35N

A kérdésed kicsit bicsaknyitogató, ezt pártatlanul mondom.

Egyszerűen nem várhatod el hogy aki magányos az elmenjen segíteni menhelyre (főleg ha fél a kutyáktól) meg elmondanám hogy a szociális otthonba sem engednek be akárkit segíteni! (általában szakképzetteket és azokat akik megbízhatók, és bíznak bennük hogy nem lopnak, akit nem ismernek azt alapvetően fenntatással kezelnek). Erről ennyit.

Vannak olyan emberek akik tesznek a magány ellen, de az élet ellehetetleníti őket.

Nem minden személy (aki sajnáltatja magát) önző, de kérdezem honnan tudhatjuk, hogy valóban sose segít másoknak és csak a saját problémájával, magányával van elfoglalva? Nem mindenki kérkedik ezzel, a jó cselekedetekkel, a mások felé nyújtott segítségével ezért felesleges általánosítani, és önzőnek nevezni az ilyen személyeket. Főleg, hogy a legtöbb esetben az ilyen személyek mentális betegséggel (pl depresszió) is küszködnek, emiatt nem szabadna elítélni őket anélkül, hogy belelátnánk a mindennapi életük minden egyes mozzanatába.

Valamint attól, hogy valaki vágyik a szeretetre még nem lesz önző. Mindenki a saját nehézségeit tekinti gyötrőnek, és valljuk be attól, hogy van akinek nálunk is nehezebb a sorsa, még nem vagyunk képesek átsiklani a saját “kis” gondjaikon. Annak ellenére, hogy szomorúak a világban történő események.

Mindazonáltal akik pedig tényleg nem törődnek másokkal, azoknak valóban lelkileg jó érzés lenne, hogy másoknak jobbá tehetnék az életét az önkénteskedés által.

Valamint honnan tudod, hogy az az egyedülálló személy nem beteg? Nálam személy szerint (bár szégyellem) gyakran napi szinten eltörik a mécses, és más személyek a lelkizést elítélik, egyszerűen már önzőségnek tekintik, ha valaki “sajnáltatja” magát, mégha a másik fél kezdte meg a lépéseket a gondokkal küzdő egyén felé. Valójában nem vagyok egészséges, persze ezt nem kötöm mások orrára.

Viszont gyanítom Kedves Kérdező, Te úgy véled (minden bántás nélkül) aki nem fekvőbeteg annak szerinted kötelessége önkénteskednie napi szinten.

Hangsúlyozom, attól, hogy így látom az általad megfogalmazottakat még segítek másoknak, amiben tudok, az általad felsorolt területeken is.

Bicskanyitogató okoskodás a kérdés, árad belőle a lenézés, konkrét tanácsot bezzeg nem tartalmaz. Nyilván a kérdező sem vitt át halászlét egy magányos gyakorisnak sem, csak oltja őket.

A tény az, amit az előzőekben is írtak: szakképzettség nélkül nem engednek be sehová. Szenteste pedig SEHOL nem várnak önkéntest és program sincs sehol, minden bezár. Csak az éjféli mise van, délután-este maximum a zsidó közösségek hirdetnek programot.

De nagyon örülünk, hogy a kérdezőt nagy szeretet veszi körül és idejött a benne levő szeretetet is ontani felénk.

Látom, a lepontozás is ragyogóan megy, nem csak a neten nyomott szociális érzék.

Olyan programot keresek, ahol 6-kor nem küldik el az embereket, és nem kutyás jellegű.