Szégyellem magam, hogy ilyeneket gondolok, másnál is előfordult mikor terhes lett?

Rá pánikoltál szerintem:)

Teljesen normális, én az első pozitív tesztem láttán úgy h alig vártam pozitív legyen 1 napig bőgtem (és nem örömömben)

Aztán persze változik:)

Szia!

Ne parázz, ha majd itt lesz, akkor minden tökéletes lesz.

Mi most dolgozunk a kistesón, nagyon szeretném ha jönne már.

Amúgy nekem is voltak furcsa gondolataim a kisfiammal. Nagyon féltem, hogy biztos anyának való vagyok-e, képes leszek-e megszülni, be kellet-e tényleg vállalnunk?

Most, hogy itt van, ő a legcsodálatosabb része az életemnek. :)

3. vagyok

Hány hetes vagy?:)

Én is így éreztem az elején, szégyelltem is magam miatta.

Mikor már éreztem, hogy mocorog, rugdos, láttuk uh-n semmiért se adtam volna. :) Változik az még, szeretni fogjátok egymást.

A fiamnál nem éreztem ezt,nagyon örültem,viszont mikor elkezdtünk próbálkozni a tesóval és megláttam az első pozi tesztet,kiborultam,h mivan ha ezzel a változással"elszakadunk"egymástól a fiammal stb. 9 hetesen elvetéltem. Sírtam,bocsánatot kértem tőle,biztosra vettem,h miattam ment el,illetve a gondolataimtól. Utána megint mindennél jobban vágytam még egy gyerkőcre. Ugyanaz újra lezajlott. Pozi teszt,pánik,11 hetesen elment. Nem akarom ezt újra átélni,mi már nem is próbálkozunk.

Tedd félre a negatív gondolataidat.