Kismamák! Ti mennyire vagytok boldogok a terhesség miatt?

Szinte pont igy voltam en is. Kicsit tartottam tole mi lesz ha megszuletik, de fokozatosan kialakultak a dolgok. Nem is ertettem miert kellene kotodni ennyire eltulzott szinten olyan valakiert akit nem lat, nem hall, nem tapint az ember, inkabb van is meg nem is, olyan megfoghatatlan. Biztos vannak ilyenek akik a fellegekbe jarnak, de szerintem sokan tul is spirazzak a dolgot. Az igazi kotodes akkor tud eljonni ha mar ismered, latod stb.. tehat van kontakt, mert valami alapjan ki kell hogy valtsa a kotodest.

Ki fog alakulni ne aggodj, es ezen ne stresszeld magad. Folosleges. Sok olyan dolog van amit vattacukorkent irnak le a gyerekes lettel kapcsolatban kozben meg nem az. De a bajat senki nem meri kimondani mert akkor mar rossz anya, sokan inkabb hazudnak hogy de jo.. bar szerintem a gyerekhez hozzatartozik a jo is es a rosszabb is, nem csak felhon jaras az elet veluk, es a rosszat ugyanugy be lehetne ismerni, pl elege van, kikeszult, nem birja.. es hasonlok (az nyilvan nem azt jelenti hogy nem szereti a gyereket, vagy megbanta az egeszet) ettol hiteles valaki.. tobbek kozott..

Én a 25-ik hétig nem éreztem szinte semmit, persze örültem, de nem tudtam a felhők felett lebegni az állandó hányástól+diétától.Nem is mertem kötődni a magzathoz.

Most kezdtem el szeretni a babám, de továbbra is aggódom, hogy minden rendben legyen velünk (elég problémás terhesség). Úgy érzem, hogy magamat védem azzal, ha nem szállok el a terhesség gondolatától. Én majd szülés után fogok fellélegezni.

Lehet, hogy rossz anya vagyok, de ilyen is van.

32 hkm

Szia. Én is hasonló cipőben járok/jártam. Én mondjuk az elején örültem neki tervezett is volt elsőre jött, de ahogy abba hagytam a munkát 10-12hetesen utána jött nálam egy depis része hogy nem akarok babát engem megviselt az egyedüllét 60kmre volt a munkahely a család minden kicsit kintebb találtunk házat, és nekem csak a párom volt aki ugye elment dolgozni. (Mi a melohelyen ismerkedtünk meg tehát nonstop együtt voltunk)

Szóval lehet hogy ez közre játszott de már nem akartam a terhességet. Utána ahogy elkezdett mozogni az jobb kedvre derített egy időre de kb 25 hetes kora óta tudok örülni megint. Nem beszélek hozzá csak simizni szoktam a fellegekbe sem vagyok, inkább csendben örülök neki.

Várom is meg nem is. Már látnám meg megfognám de vannak kételyeim hogy mennyire állom meg a helyem. :) Nyilván majd ez megváltozik ha itt lesz. 8 hetem van vissza :)

Hát én nem lebegek a föld felett.

Kezdődött azzal, hogy bevéreztem, kiderült, hormonpótlás kell(ami nem csak hasraütéare volt felírva).

Aztán nem beszélve a folyamatos hányigngerről, a szagundorról, hogy minden büdös colt. Ingerült lettem és faradékony. Nem tudtam a naggyal foglaljozni. Most alig birok mozogni, és mar vágom a centit januárig, mert egyre nehezebb. De főleg a mozgás. Aliv birok járni es csak lassan.

Persze örülök, hogy lesz kistesója a nagynak,de vele tényleg egyszerűbb volt. Emelgettem a rekeszekwt, bírtam a tempót, most meg sajbos feleannyitól elfáradok, szóval maga a terhesség nekem piszkosul nehéz, még szerencsr, hogy nem tervezünk többet.