Mit csináljak? Egy kétségbeesett,16 éves, terhes ( valószínűleg 6 hetes) lány vagyok.
A szüleim nem vennék jó néven, ha terhes lennék. A barátomat nem szeretik, és vallásosak is. A barátommal a kapcsolatuk nem mondható a legjobbnak. És mostmár mi is haragban vagyunk, mert elmondtam neki, hogy terhes vagyok. Ez biztos, mert kimaradt már egy hónapja, és hányingerem van. Valamint a terhességi teszt szerint is állapotos vagyok.
Az apuka pedig még élni szeretne, bulizni, és szex*elni. Én bízom benne, hogy megváltozik. Amióta vele vagyok nagyon megváltozott. Ennek már két éve. Én most vagyok 16. Gimibe járok, és szeretnék továbbtanulni. Mindig is az volt az álmom, hogy nővérke lehessek egy kórházban, és nem tudom sikerülhet e úgy, hogy gyermeket vállalok. Vagy erről végleg le kéne mondanom. Az abortusz szóba sem jöhet, mert meg akarom tartani a kisbabám. Azt szeretném kérdezni, hogy mire számíthatok, ha megtartom a babát? Milyenek lesznek a tanulási esélyeim? Ismertek valakit aki hasonló cipőben jár/járt? És az apát, hogyan tudnám meggyőzni, hogy maradjon mellettünk? Ha nem is mellettem, de a fia/a lánya miatt?
Kérlek ne írjatok lenéző kommenteket. Tanultam az esetből, és hibáztam, de legalább vállalom a következményeket.
még nem voltam dokinál, de mit tudsz tanácsolni?
mit tegyek az apuval, nagyon szeretem, és nagyon szerelmes vagyok belé.
és a családommal?
válasza:
válasza:szia
Muszáj ugy döntened, hogy egyik döntést se bánd meg. Ha elveteted, ott a lehetőség még tanulnod, kialakitani az életedet, és egy olyan kapcsolatot találnod, ami komoly lesz, és nem hagynak cserben. én is 23 éves vagyok, nekem is volt 21 évesen egy olyan 1 éves kapcsolatom, ami terhességgel végződött. Ugyan igy voltam mint te. A fiu aki akkor 23 éves volt, elhagyott, mondván hogy neki nem kell a gyerek, ő élni akar, és még fiatal... (dolgozott)
Szüleimre hallgattam, mert én még akkor tanultam. A terhességemet megszakitattam, bár én tabi mellett lettem terhes. Nem birtam volna egyedül felnevelni, semmi háttér, csak a szüleim, se munka, se érettségim.
Most, van érettségim, 1 éve van uj kapcsolatom, akit sikerült megszeretnem, és vannak közös tervek, házasság, lakás, és a baba. Én mindig is igy képzeltem el. Nagyon megbántam amikor el vették tőlem a babát, de valahol ennek igy kellett lennie. Ha gondolod beszélhetünk privátban is. szija
válasza:Remélem a te 19 éves apajelölted megváltoztatja a hozzáállását, hiszen tényleg ő is ott volt, nemcsak te. Sajnos én is csak ebben tudok bízni, hiszen engem is elhagyott a baba apja, mert én sem vetettem el. Ő pedig 32 éves, tehát elméletileg már érettebbnek kellene lennie. Január óta nem lehet vele beszélni értelmesen, én már minden reményt felhagytam ezzel. Már van két gyerekem, tudom milyen egy kisbaba. Nehéz lesz egyedül, de majdcsak minden jóra fordul. Remélem neked is rendeződik minden úgy ahogy szeretnéd. Vigyázz magatokra!
33 hetes kismama
válasza:Nagyon nehéz dolgod van/lesz.
Én is egyedül maradtam a babával. De én voltam orvosnál, amikor egy hónapig nem jött meg. Akkor már 6 hetes voltam (nemtudtam). A doki irt fel gyógyszert hogy megjöjjön, mert nem látott semmit. Más tünet nem volt. Kiváltottam a gyógyszert elkezdtem szedni, meg is jött. De 1x ebéd után furán "nagy" volt a hasam, de nem törődtem vele, mondván hogy jól laktam. De rá egy hónapra furcsát éreztem. Vissza mentem a dokihoz, hogy csináltassak egy uh-t mert oldalt fájt nagyon. És kimutatta az uh hogy 4 hónapos/1hetes terhes vagyok, és a baba mozgása volt az, amit én éreztem. A lényeg hogy onnan már nem volt vissza ut. Én nagyon sokat sirtam éjszakánként, kimerültem, fáradt voltam, amikor beteg volt féltem, és megijedtem, nem aludtam, csak őt figyeltem. Meg ilyenek. Segitettek a szüleim, de ugye ők dolgoztak, sokat voltam napközbe is egyedül, nekem nagyon nehéz volt, és az még most is. Semmire nincs időd, most már nem mehetek el csakugy el itthonról, mert van nekem a baba. Rajtam van a felelőség. Most már őt is nevelnem kell. Spórolni is kell, és a legfontosabb dolgokat kell csak meg venni. Első a babám, és nem én. Megfordult most már. De minden pillanatot megér, akármilyen nehéz is, mind anyagilag, mind fizikailag, és lelkileg hogy magadra maradtál vele. Sok sikert neked, remélem ugy alakul az életed ahogy szeretnéd.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!