Mit csináljak? Egy kétségbeesett,16 éves, terhes ( valószínűleg 6 hetes) lány vagyok.
A szüleim nem vennék jó néven, ha terhes lennék. A barátomat nem szeretik, és vallásosak is. A barátommal a kapcsolatuk nem mondható a legjobbnak. És mostmár mi is haragban vagyunk, mert elmondtam neki, hogy terhes vagyok. Ez biztos, mert kimaradt már egy hónapja, és hányingerem van. Valamint a terhességi teszt szerint is állapotos vagyok.
Az apuka pedig még élni szeretne, bulizni, és szex*elni. Én bízom benne, hogy megváltozik. Amióta vele vagyok nagyon megváltozott. Ennek már két éve. Én most vagyok 16. Gimibe járok, és szeretnék továbbtanulni. Mindig is az volt az álmom, hogy nővérke lehessek egy kórházban, és nem tudom sikerülhet e úgy, hogy gyermeket vállalok. Vagy erről végleg le kéne mondanom. Az abortusz szóba sem jöhet, mert meg akarom tartani a kisbabám. Azt szeretném kérdezni, hogy mire számíthatok, ha megtartom a babát? Milyenek lesznek a tanulási esélyeim? Ismertek valakit aki hasonló cipőben jár/járt? És az apát, hogyan tudnám meggyőzni, hogy maradjon mellettünk? Ha nem is mellettem, de a fia/a lánya miatt?
Kérlek ne írjatok lenéző kommenteket. Tanultam az esetből, és hibáztam, de legalább vállalom a következményeket.
Várandós tinik + Tinimamik.
Hacsak nem onnan meritetted az ötletet...
hát, nehéz!
a szüleidnek mielőbb mondd el, előbb-utóbb úgyis túl kell ezen esned, legalább megkönnyebbülsz!
ha nem akarod magad felnevelni a babát, örökbe adhatod, van egy csomó alapítvány, akik ezzel foglalkoznak pl gólyahír.
de arra ne számíts, hogy a párod majd veled maradt a hátralévő 40-50 évre, hiszen már most megmondta, hogy nem akar családot alapítani! a baba miatt meg pláne ne maradjon, az a gyereknek se lenne jó, ha csak miatta marad.
én nem vetetném el a helyedben, mert egész életemben gyötörne a lelkiismeretem.
de ha megtartod, a tanulást pár évre felfüggesztheted, legalábbis ha te akarod felnevelni. esetleg estin tudsz tanulni, ha lesz rá időd a baba mellett.
keress fel egy nőgyógyászt, mert lehet pl méhen kívüli is, ami nagyon veszélyes! ő majd elmondja, mik a lehetőségeid.
kívánom, hogy a számodra legjobb döntést sikerüljön meghozni!
A szüleidnek tényleg el kell mondanod. Tovább tudsz tanulni, magántanulóként befejezheted a gimit, aztán pedig megy a baba bölcsibe, vagy hagysz egy év szünetet és óviba. Akkor tanulhatsz tovább. Természetesen gyerek mellett is lehetsz az, ami szeretnél, akár ápolónő, akár atomfizikus, csak akarni kell.
Ami az apukát illeti, talán visszatalál hozzátok. Ha meg nem, akkor hidd el, jobban jársz, mintha ráerőltetnéd.
Sok szerencsét és boldog babavárást!
18/L, egy 3 éves fiúcska anyukája
Szia. Szüleiddel mindenképp beszélj. Hidd el, segiteni fognak, de az elején lehet mérgesek lesznek, hisz nem erre számitanak, és nincsenek erre felkészülve sem. Az apával meg ne foglalkozz. Ha már most nem volt boldog, nem is fog minta apa lenni. Ha vállalod egyedül, akkor nagyon jól meg kell gondolnod. Egy babát nagyon nehéz egyedül felnevelni. Főleg fiatalon. Én ezt tapasztalatból irom. De én már 23 éves vagyok. Sokszor még segitséggel is nehéz. Éjszakázás miatt, egész nap menésben vagy, főleg ha már nagyobbacska lesz. Ez már egy élet, és a te felelőséged, neked kell érte felelned. Elmenni majd dolgozni hogy meg tudjatok élni. Az iskolát viszont el végezheted ha beadod oviba/bölcsibe. Sok sikert, és sok-sok erőt kivánok neked, ahhoz ami előtt még ott állsz te is. És igaza volt az egyik válaszadónak. Babát szülni és nevelni, 30 évesen is nehéz....
Az apa szülei tudják ? ők mit mondtak ? Lehet hogy később az apa is meg gondolja magát...ő hány éves ?
Miért nem vigyáztok ha nem akarsz babát...:S
De figyeltünk mi, de megtörtént ami megtörtént. Azért mondom, hogy sajnos, mert én mindig is egy minta családot képzeltem el. Ahol anyu+apu dolgozik, gyerek suliba jár. Megvannak a gyereknek a menő dolgai... Így meg valószínűleg kevesebb ruhája, pénze, extra dolgai lesznek. Úgy terveztem mindent megadok neki. Mert ugye egy babának nem csak szeretet kell. Étel, ruha, stb. Nem tudják még a szüleink. Valószínűleg nemsokára elmondom nekik. És egész nyáron dolgozni fogok, hogy legyen egy kis kezdő pénz, ami gyorsan elszáll ugyebár...
Az apáról fogalmam sincs, mit akar. Valószínűleg nem minket, ami nekem rosszul esik, mert ő volt az első szerelmem. Vele csókolóztam először, és ő volt a barátom is akinek elmondtam mindent. Nem akarom megfogni a babával, ha menni akar menjen. De mostmár nem áldozhatok fel érte mindent. Vannak fontosabb dolgok, de félek, hogy egyedül maradok... Egyébként utánajártam az MTV-n az a sorozat tényleg jól hangzik :) kár, hogy nekünk nincs MTV :( mert tanulságos mindenkinek...
Az apa egyébként 19 éves. Most készül az egyetemre. E miatt sem tartom valószínűnek, hogy minket válasszon. Esetleg majd sokkal később- mert másik városban fog tanulni, új barátai lesznek, komoly "nagy" lányokat ismer meg. Az egészben pedig az a legszomorúbb, hogy cserbenhagy, mert élni szeretne. Én pedig élek, csak nem úgy mint más 16 évesek. Engem fog "cikizni" a korosztályom, és nem őt. És mindezzel megbírkóznék, ha tudom, hogy valaki szeret, és mellettem van.
Sajnos a szüleim lehet, hogy keresztények és nem támogatnák az abortuszt, de a házasság előtti szexet sem. És szerintem eléggé megkeserítenék az életemet, ha mindig beszólnának nekem. És barátok híján egyedül vagyok, mint a pici ujjam. És egyre gyakrabban gondolok az apukára. Nem szakítottunk, csak kicsit fasírtban vagyok vele...és ez nekem nagyon fáj. Nem tudok a kedvére tenni:(, mert nem ölöm meg a babát.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!