Miért magas a vérnyomásom? Fehérje negatív, vizesedni csak terhelésre vizesedem. Nem tudom mitévő legyek!

Olyan nem létezik, hogy tömegnövelő infúzió magzatoknak.

Ha a magzat nem fejlődik rendesen, annak feltételezhetően az az oka, hogy a lepény nem működik rendesen. Azaz ha kívülről adsz cukor infúziót, azzal a magzatnak semmivel se lesz jobb. Ennyi erővel betolhatsz 2 tábla csokit, ugyanott vagy vele.

Ugyanígy voltam. Fehérje nuku, vizesedés csak ha sokat ugráltam. Ja, és június-július volt, 40 fok, én már utolsó hónapban, az lett volna a csoda, ha nem vizesedek.

De nekem a vérnyomás is érdekesen alakult. A védőnő mért egyszer a 32. héten 132/85 körül, ez nekem magas, 100/70 körül van alapból, vagy ennyi se. Jól ráparáztam, innentől hetente többször mentem hozzá mérni, mindig ilyen 130 valamennyi volt. Elmentem a dokimhoz, kiírt dopegytet, először 2x1-et, aztán majd meglátjuk, plusz naponta 4x mérjek vérnyomást. Oké.

Hazamentem, mérem a vérnyomást, 115/78. Mérek egy óra múlva, 119/80 körül. Megint vártam 1-2 órát, mérem, 117/valamennyi. Hívom a dokimat, hogy ez van, vegyem-e be a dopegytet. Ne vegyem, akkor mérjem napi 4-5x, egy hét múlva tali. Végig az egy hét alatt talán 2 alkalommal ment 130 fölé, amúgy 115-125 között mozgott. Jó, akkor nem kell dopegyt, de mérjük azért itt is meg. 140/90. Hazamegyek, 120/80. És ez ment végig, akárhányszor megmérték kórházban, vagy a védőnő, 130 fölött, 140 körül, ha én otthon, akkor 115-125.

Laborom végig jó, fehérjét védőnővel heti 2x nézzük, semmi.

36. héten áramlás oké, baba pici, nem lesz 3 kg, se 50 centi, de mivel én is kicsi vagyok (terhesség előtt 156 cm 45 kg), ezen nem akadt meg senki.

38+1 NST, baba rendben, de vérnyomás 160/100. Vizelet necces, de dél van, nem is ittam még, baromi koncentrált. Maradjak bent, igyak, vizelet megy a laborba, negatív, minden oké. Közben a vérnyomásomat félóránként mérik, ha egyedül vagyok a szobában, 125, ha bejön a szülésznő, 150. Szuper. Miután kijelentették, hogy nem mehetek haza, le se ment nagyon 135 alá, néha kiugrott 150 fölé.

38+4, ez a vérnyomás gyalázat, gyógyszerre semmi reakció, császár (úgyis az lett volna, két nappal későbbre voltam kiírva műtétre, faros baba). Baba 2200 gramm, 44 centi, de nem sovány, szép kerek, érett, erős, ügyesen szopik, cukra, mindene tökéletes (ezen mindenki meg volt amúgy döbbenve). 7. napon mehettünk haza

Az első 6 hétben hordtam vissza kontrollra, várták az ugrásszerű növekedést, mert állítólag azok a babák, akik azért picik, mert méhen belül nem kapnak elég táplálékot, hirtelen behozzák születésük után a lemaradást. A lányomnál ilyen nem volt. Gyarapodott sokat, de az első két hónapban ilyen 1-1 kilót, aztán már kevesebbet, anyetejes babáknál normál ütemben. És mindig egyenletesen nőtt, kisebb a kortársainál ma is (2,5 éves már, méretre akkora mint egy 20 hónapos kb).

Az eredmény, hogy a mai napig nem tudjuk, hogy mi volt ez, volt-e nekem egyáltalán tényleg terhességi magas vérnyomásom, vagy csak kialakult egy fehérköpeny-fóbia, mert ráparáztam. A babámra először rámondták, hogy emiatt lett kicsi, később vakarta a gyerekorvos a fejét, hogy mivel nem nőtt hozzá a többiekhez, és én is pici vagyok, lehet inkább genetika. Nekem amúgy a vérnyomásom már 100 körül volt, ahogy kivették belőlem a gyereket, egyből lehiggadtam, nem is tudtam fokozatosan elhagyni a dopegytet, annyira alacsony lett. A szülés óta ahányszor mértem, nem volt 100/70 sem, múltkor nagymamáméknál megmértem csak úgy, 4-en néztek, egyből 123... Senki, az orvos se tudta megmondani, hogy kezdődő toxémia volt (bár a 32. héttől csak kibontakozott volna), vagy simán köpenyfóbiám volt, és a babám a vérnyomás miatt lett kicsi, vagy azért, mert én is az vagyok.

Én meg itt állok, és azon agyalok, hogy merjek-e vállalni még egy gyereket. Mert ha nem volt semmi, akkor oké, ha meg toxémia, akkor lehet, hogy másodszor nem lesz szerencsém, és úgy járok, mint a barátnőm, akit 26 hetesen kellett megcsászározni, és hetekig imádkozott a babája életéért, aztán hónapokig/évekig azért, hogy ne legyen maradandó károsodása. És verhetem a fejem a falba, meg élhetek a bűntudattal, hogy nem maradtam nyugton egy gyerek után. Nehéz döntés, mert szeretnék még egyet, de nagyon félek.