Mi van velem? Mintha nem is várnám a babát? Járt már valaki így?

Szerintem semmi baj veled.

Mivel jobb az, amikor már a terhesség elején úgy közlik a rokonsággal a hírt hogy mindenkinek kiscipőt adnak pl? Aki a terhessége alatt csak a gyerekére tud gondolni, és a hasa körül forog a világ, azzal van a baj, nem veled aki nem egész nem énekel meg beszél a hasához :)

Egész egyszerűen nem vagy az a cukormázas "kislány" akinek a terhessége miatt hasra kell esni, ennyi :)

Könnyű szülést, jó egészséget!

Igen, én is így voltam, bár én vártam de fogalmam se volt hogy mit, még gyerek se volt a közelembe, tényleg ismeretlen volt nekem az egész dolog.

Mikor megszületett aztán persze sírtam, meg szerettem de akkor is inkább sodródtam az árral, főleg hogy rettentő sírós/hasfájós baba volt, el kellett telnie heteknek (talán mikor először tudatosan rám mosolygott) hogy átjárjon az a színtiszta szeretet, hogy felfogjam tényleg anya lettem, első 6 hét inkább a túlélésre játszott a napi 2-3 órás alvások mellett.

Aztán onnantól olyan 8-10 hónapos lehetett, mikor már lehetett vele játszani, megértette amit mondok neki, először megölelt, még szepa korszakot is élveztem ami akkor kezdődött, mert viszonzást kaptam hogy igen jól csinálom, imád engem a gyerekem.

Azóta csak fokozódik, ahogy egyre inkább értelmes, okos kisgyerek néha ledöbbenek hogy hogy lehet valakit ennyire szeretni, leírhatatlan érzés.

Látod , van akinek ez már a születése napjától meg van, van akinek ki kell alakulni az elsöprő kötődésnek, nekem is volt bűntudatom ez miatt ,de sokan mondták hogy ez normális. És nem azt jelenti hogy nem szerettem, ahogy megláttam szerettem a kisfiam, de meg kellett ismernünk egymást, és igen nehéz az eleje nem rózsaszín cukorfelhő, csak teszed a dolgodat ösztönből és reméled hogy jól, majd viszonzást kapsz hogy igen, jól csinálod, jó anya vagy az leírhatatlan :)

Én is éreztem ezt. Volt, hogy nagyon vártam, és volt, hogy kb semmit nem éreztem.

Még akkor sem mikor már a szülő szobán vajúdtam. Akkor jött az érzés, hogy babám lesz és anya leszek, mikor szerelték át az ágyat kitoláshoz, és mondták, hogy na akkor most már nyomhatok, és nemsoká meglesz a baba. Na akkor ott majdnem elbőgtem magam, pedig sosem voltam síros. Aztán mikor megláttam a lányom, na az leírhatatlan érzés.

Azt hozzá teszem, nekem szörnyű terhességem volt, egy percét sem tudtam élvezni sajnos. :(

Szerintem nincs ezzel semmi baj.

Én várom a gyerekemet, de a védőnő sok dologba belerondított. Ezt kb úgy kell elképzelni, hogy én, mint kismama nagy lelkesedés ő meg beleszól mindenbe, úgy, hogy én is szakmai oldalról szeretnék bizonyos dolgokat úgy tenni a gyerekem körül, ahogyan szeretnék majd. Nekem még van 7 hetem, most vagyok 33 hetes. Jah és sosem voltam az a típus, akinél a baba vagy a babavárás habos babos, gügyörészős mit tudom én milyen. Nincs ezzel baj, nem vagyunk egyformák.