Babát várok, a barátnőm úgy gondolom irigy rám. Miért van így, ti is tapasztaltatok ilyet?
Évek óta barátnők vagyunk. Úgy érzem irigy rám, soha nem kérdezi meg mi újság velem, esetleg hogy vagyok. Ha beszélünk, csak róla esik szó, én nem érdeklem. 1-2 alkalommal meséltem a babóról, az ultrahangról, de nem részletességgel, akkor csak 1-2 szóval válaszolt. Nagy arcon csapás volt ez számomra, mert azt hittem ő is osztozik majd az örömömben, hiszen én is nagyon örülnék neki, ha ő terhes lenne. Ők nem terveznek még babát, tehát nem arról van szó, hogy neki fájna, mert nem jön össze. Úgy érzem lassan véget ér ez a barátság, de annyira bánt, hogy egyszerűen nem tudom elengedni a gondolatot. Azt még hozzá kell tenni, hogy amikor neki kérték meg a kezét, akkor mindenkinek le kellett borulnia előtte, ez szinte elvárás volt és én természetesen nagyon örültem vele együtt...
Ti is tapasztaltatok ilyet, ha igen, hogyan léptetek túl rajta? Én nagyon lelkis vagyok, nekem ez nem megy olyan egyszerűen.
Ugyanigy jartam. Egyik naprol a masikra nem jott oda hozzam beszelgetni az egyetemen, le se sz.rt. Tul kell lepni rajta, ne stresszeld ezen magad kismamakent. Aki ilyen mint a baratnod, nem erdemli meg a baratsagod.
En is sokat gondolkoztam rajta mi lehet ennek az oka. Talan hogy sokan ugy gondoljak, gyerekkel teljes az elet, teljes a boldogsag. Es ezt irigylik. Es teljesen normalis h meseltel a baratnodnek a kisbabadrol. Nehogymar te erezd magad rosszul ezert. A gyerekedrol van szo, kesobb is a fo temad o lesz. :)
Kedves 11.-es!
Túl vagyunk már TÖBB ilyen beszélgetésen...a végén mindig én vagyok a hibás, tudod...más szemében a szálkát...ezért nem is erőlködök már, nem akarok konfrontálódni, meg izgulni, tulajdonképpen úgy is tudom mi a válasz :D Vagy az, hogy semmi baja nincs, vagy az, hogy én vagyok a hibás. Tudom el kéne engednem a barátságot, de nem olyan egyszerű, na.
ennek semmi köze e terhességedhez, most írtad, hogy előtte is ilyen volt. nem a gyerek ellen szól, hanem ellened, mert mindig is ilyen volt.
akkor most mi a bajod?
Én picit a másik oldalról vagyok.
Mi a párommal 8 éve vagyunk együtt és már rég szeretnénk babát, de még mindig nem jött össze.
Nyáron a nyaralóba elhívtuk az egyik legjobb barátunk a párjával. Ott jelentették be. Konkrétan egyetlen alkalom kellett a gyerekhez. Nem mutattam nekik de rettentően összetörtem. Én orvoshoz járok, komoly diétát tartok, hőmérőzök, ovu tesztelek, ezer vitamint szedek. Ők meg még azt sem tudták miért fontos a folsav. Igazságtalannak éreztem rettentően. Nekik nem mutattam (azóta sem). Akkor egy egész éjszakát sírtam akkor miatta és emiatt borzasztó bűntudatom volt. Mert mi közük nekik ahhoz, hogy nekünk nem sikerül?
Tudom szörnyű, de félek, hogy fogom lelkileg bírni márciusban, ha megyünk megnézni a picit és nekünk még mindig nem lesz. Tudom nem szép dolog, hogy így érzek de próbálom elfogadni a helyzetet.
Nem értem viszont abban az esetben a barátnődet, ha ők még nem akarnak gyereket. Bár én ebből azt gondolom, hogy ő szeretne, de még nem vette rá a párját. Vagy csak egyszerűen ő akart lenni az első és nem bírja elviselni, hogy nem így alakult.
Vagy vársz egy kicsit, hátha el tudja fogadni és normálisan viselkedik, vagy tényleg vége felé jár a barátság és ezt fogadod el.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!