Fára mászni terhesen?

Én 20 hetesen nem cipekedtem, nem nyújtózkodtam, de az esküvőnk napján hajnal 4-ig buliztunk, táncoltunk. Mindenki aggódott, hogy mi lesz a gyerekkel, a hangos zene, kirázom magamból tánc közben, stb. Pont addig mulattam, amíg jól éreztem magam és a közérzetem szabott határt, nem a rokonság aggódása. Addig is csak a babára gondoltam, a hobbimat félretettem (lovaglás), alig csináltam valamit, de mindenkivel tisztáztam, hogy terhes vagyok, nem béna, aki ágyhoz kötve kell vegetáljon. Aki beszólna a hozzáállásomra, a baba szépen kibírta, már fél éves, az egyik legszebb a gyerekorvos szerint is.

Egy fára mászás semmi ahhoz képest, amit az én babám kapott, egyetlen utóhatása maradt: már most azt a zenét kedveli, ami akkor szólt. :)

Azt én se értem, a dohányzás meg a diéta hogy kerül ide. (Mellesleg a diéta egyszerűen étrendet, vagy ha szigorúbban vesszük, "tervezett étrendet" jelent, ez bizony nagyon jó is lehet terhesség alatt, hogy a lehető legkiegyensúlyozottabban táplálkozzon az ember).

A dohányzás úgy, ahogy van, gáz.

És nem, nem kell végigülni a terhességet, sőt, de a fára mászás kicsit túlzásnak tűnik. És nem csak mert te leeshetsz, a fa ága is lehet gyenge, letörhet, megtámadhatta betegség, rovar akármi. Megéri kockáztatni egy kib.szott fáramászás kedvéért, hogy megmutathasd, hogy de te aztán akkor is? Csak mert szerintem nem, de a te terhességed, a te gyereked, engem mondjuk nem izgat, de lássuk be, akik esetleg várják, mert unoka vagy ilyesmi, azoknak nem teljesen mindegy.

Ez kicsit olyan dolog, hogy nyugodtan lehet kirándulni terhesen, de mondjuk a magashegyi túlélőtúrákat nem ilyenkorra kéne időzíteni.

"egyszerűen segítettem, mint minenki, aki ott volt. Jó érzés ám, hogy valamiben hasznos lehetek,"

Amit senki se kért, sőt, leírásod szerint az egész család rosszalt.

Tényleg jó volt így "segíteni", hogy senki se kért belőle? :)

Látod, én egyet értettem, le is pontoztak.

SZerintem neked ez nem veszélyeztetés kategória volt, hanem teljesen természetes, hogy felmászol arra a fára.

Nyilván félted a gyereked, de ez nem veszélyeztetés kategória.

Akkor talán én is veszélyeztettem a gyerekem terhesen, mert swiftem van, és rengeteget vezettem? Agglomerációból Pestre dolgozni, és vizsgálatokra. Ja, és övterelőm volt.

Nekem természetes volt, hogy vezetek, rengeteget vezettem előtte is, és azóta is.

SZóval ez csak nézőpont kérdése, kinek mi a veszélyeztetés...

"Addig is csak a babára gondoltam, a hobbimat félretettem (lovaglás),"

Ebben az esetben pont a lovaglás lenne a lényegi dolog - az pont ugyanolyan veszélyes, mint a fára mászás, és lám, azt te is abbahagytad...

Nem, az esküvő napján táncolás sík talajon, az nem veszélyes.

Falun nőttem fel, fára mászás, magas kerítésen átmászás, túloldalon leugrással, nagyott huppanással természetes volt, mindenki így járt-kelt.

Na de nem terhesen! A falusinak is van agya. Legyen neked is!

Gondold csak át. Mikor megfogod az ágat és a talpad a fa törzsének támasztva karizomból-hasizomból felhúzod magad, majd jó nagyot lendülva felülkerekedsz a kinézett ágon, hogy elhelyzkedhess rajta, az lehet, hogy nemterhesen könnyű. De terhesen bevérezhet a méhlepény, főleg, ha elöl-mélyen fekszik. Nekem ilyen volt, 2 kilót emlehettem csak és még így is volt, h a semmiségektől bevérzett. Minden alkalommal félhalott lettem az ijedtségtől és azt mondtam, itt a vége, vetélés lesz. Nem lett, időre született a babám.

Terhes vagy, szándékosan ne vezsélyeztesd magad és a babát, mert a baj hipp-hopp megvan, keresni se kell, jön az magától. Amit elkerülhetsz, kerüld el.