Hogyan élitek meg, ha az ismerősök/családtagok csalódottak a babátok nemét illetően? Volt ilyen nálatok?

Nálunk anyós már eleve a babának sem örült, mert nem vagyunk összeházasodva... Hozzáteszem, egyetlen fia van, azaz most született meg az első unokája, és amikor megtudta, hogy terhes vagyok, egy mosoly nem jelent meg az arcán, és azt kezdte el sérelmezni, hogy előbb lakodalmat kellett volna csapnunk...

Innentől kezdve én egyszer sem dicsekedtem neki, hogy kisfiú lesz, hogy épp mekkora, hogy most mozdult meg, stb. Mondjuk nem is érdeklődött egyszer sem amíg terhes voltam... :(

Ennek az lett az eredménye, hogy útálok hozzájuk menni, már 3 hónapos a fiam, és persze mostmár nagyon kellene neki az unoka, mert tündéri egy kiskölök, és nem tud ellenállni neki. De én soha nem fogom elfelejteni amit a terhességem alatt művelt, úgyhogy tényleg csak akkor megyünk hozzájuk, ha nagyon muszáj!

Nálunk is mindenki kislányt várt, vagyis inkább nálunk is após (van két fiú unokájuk már), de ez nem zavart. Anyóst nem éreztem hogy örült volna túlzottan, de az sem érdekelt. Férjem is először kislányt várt, aztán volt hogy Bencének hívta (27 hetesen tudtuk meg hogy lány), onnan meg maradat lehetett vele fogatni. Szerintem mindegy, ha fiú lett volna is ugyanez lett volna az öröm és nem öröm az érintettek részéről.

Most ikreket várok, na itt akadtam ki én meg a beszólásokon: sokan azt mondták NEM BAJ!, JESSZUSOM! , és hasonlók. A nem bajt olyan sajnálkozva mondták, hogy.... Persze hogy nem baj!!! Nagyon várjuk őket! És még mindig nem értem a "nem baj"-okat, miért nem lehet ikreknek örülni, mindjárt a gond jut róluk az eszükbe? Nem nekik lesz nehéz.

De már nem is nagyon foglalkozom velük, az elején engem is nagyon zavart.

Az én családom csak nagyon kíváncsi volt a nemére, de nem kérdezgették 2 percenként szerencsére.Persze, én mondtam, hogy kislányt érzek az első pillanattól fogva, tesóm hitt is a megérzésemben.És kislány! Nagyon örültünk, az apja már most szerelmes a kis tündérkéjébe, de hozzáteszem, hogy nekünk tényleg mindegy volt a neme.A fiúnak is ugyanúgy örültünk volna, ugyanúgy vártuk volna, számolgatva a napokat.Akkor lett volna egy vagány kisfiam!De a férjem családja már rámenősebb volt.Anyósom állandóan azt hangoztatta, hogy neki mindegy, csak egészséges legyen!Na ja, minden nap telefonált, hogy tudjuk -e már.Meg hogy ne titkoljuk előtte.Ilyenek!De ha mindegy..Egyfolytában találgatott az egész család , jósoltak, álmodtak róla, már kezdtek az agyamra menni.Férjem családjában eddig mindig csak fiúk születtek.Most örülnek ők is nagyon a csajszinak, de örülök, hogy végre van más téma , mint a gyerekem lába köze.Nem is értem azokat, akik szerint ez kívánságműsor! Miért nem lehet örülni a fiúnak és lánynak egyformán?Ez nem arról szól, hogy xyz mit szeretne.Persze az más, ha valaki családjában van valami nemhez kötött öröklődő betegség.De így...Nem tudom megérteni.

22 h km

11:40-esnek!

Vigyázz az efféle kijelentésekkel, mert Te is le leszel pontozva... Látod, nem elég, hogy nem vagyunk jóba anyósommal, és nem csípem, amiért nem örült az unokának, még itt is szívok miatta... :(

Szia! Megértem,hogy rosszul esnek a beszólások...

Nálunk is van hasonló...első babánkat várjuk,kisfiú (két év próbálkozás után jött össze)...a bátyáméknak van két fiuk,erre az ismerősök mindig azzal jönnek,hogy miért nem lány,mert már a családba van két fiú...erre szoktam kitörni,hogy nekem még egyik sincs!!!! (a másik meg,hogy én fiút szerettem volna)...de tudom,hogy közhelynek hangzik,DE! mégis csak az a legfontosabb,hogy egészséges legyen!!! ....és amikor ott van,akkor az számít a legkevésbé,hogy milyen nemű!

Mi is kaptunk már megjegyzést amitt, mert a 2. is fiú lesz. A leggyakoribb az az hogy "nem baj, majd a harmadik!" , de sokan vannak , aki nem szólnak, csak a szánakozás látszik a szemükben :D

Egyébként én nem foglalkozom ezzel, nem bánt, de valószínűleg azért mert én fiút akartam másodiknak is (nincs különösebb oka, csak valahogy a fiúgyerekekkel jobban kijövök)