Mikor második gyermeked vártad benned is kavarogtak ilyen és hasonló érzések/gondolatok?

De aranyos vagy.. :) persze hogy változni fog,mondhatni természetes folyamat ez,és meg fog változni. Nálunk sokkal kisebb volt a korkülönbség,én azon aggódtam,nem e nagyon megviseli a nagyobbat,hogy tesója születik..hogy bizony el kell tőlem szakadnia,mert kórházba megyek,előtte 1 percet nem voltunk külön... nehéz volt neki is,nekem is,de túléltük :) Aztán jött a 3. baba,mindig nehéz terhességeim voltak,tudtam hogy sokat kell kórházba lennem,már a tesztelésnél azon bőgtem,mennyire fog a 2 nagyobb hiányozni. :)nem könnyű időszak volt,de amin megszületett a 3. baba,megnyugodtak a kedélyek. :) Hajlamosak vagyunk túllihegni dolgokat. :) Nem lesz semmi baj.

:-) Igen, ismerem az érzést. Csak a szülés oldotta fel a feszkót. Viszont a második első látásra serelem volt, az elsőnél kellett idő. Harmadjára már nem vártam el magamtól, hogy várandósság alatt is úgy seressem, mint a kint lévő kettőt.

Igen. Voltak és vannak bennem ilyen gondolatok. Félek is milyen hatással lesz a fiammal való kapcsolatunkra a kistesó érkezése. Lelkiismeret furdalásom van, hogy a fiammal mennyire más volt a terhességem, őt lestem egész nap, rózsaszín közben voltam, most meg néha el is felejtem, hogy babát várok. :( Szóval mindenféle furcsa érzéseim vannak.

Én is ezt éreztem. Volt, hogy a szülés előtti hetekben zokogva keltem fel, hogy nem fogom tudni őt úgy szeretni mint az elsőt. Ugyanazt éreztem mint te, mintha "megcsalnám". De megszületett és ez teljesen elmúlt. Érezni fogod, hogy ő is ugyanúgy a te gyermeked. Nincs köztük különbség. Mindegyiket másért de ugyanúgy lehet szeretni :)

Ugyan így érzek én,bár a harmadik babával...annyi minden kavarog a fejemben....egyszer az jár a fejemben,hogy képtelen vagyok rá...utána jön a mindent elsöprő érzés,hogy alig várom hogy velünk legyen.

Én egy szomorúbbat írok, de remélem eloszlik minden kétségetek. A fiam 10 éves, a 11. házassági évfordulónkon eldöntöttük a párommal, hogy még csak 30 évesek vagyunk, kell még egy baba, a kisfiam is nagyon szerette volna. sikerült is. Végig bennem volt az érzés, hogy a már meglévő fiamat imádom, de mit fogok érezni a másik iránt, biztos nem fogom így szeretni. Hát 14 hetesen elhalt a babám. Nagyon rossz volt, rettenetes. akkor éreztem, hogy tudnám úgy szeretni, és mindennél jobban vissza szerettem volna kapni. Most próbálkozunk újra, és az érzés mindent felül múl. nem hiába mondják, hogy sokszor ha elveszítesz valamit/valakit, csak akkor tudod meg mit veszítettél. Hát még nem is várok babát, de már előre imádom, úgy mint a fiamat, és remélem hogy ikrek lesznek, ha sikerül, mert akkor kicsit úgy érezném, hogy visszakaptam az előző babámat is. Puszi mindenkinek! Ne féljetek szeretni!