Rettegés a Down szindrómától. Kezdek bedilizni vagy csak túl aggódós vagyok?

Akkor te nem ismered a Down embereket. Tudtad, hogy közülük ugyanúgy mennek főiskolára vagy épp lesz polgármester? Fogalmam sincs miért végzik ki őket már az anyaméhben. A fiam agyvérzést kapott születés közben, pedig egészséges volt addig. Pont a downtól félsz????

Szerintem azért a Down a mumusod, mert a csapból is ez folyik. Mindenki be van gazolva tőle, én is folyton az orrát lestem az ultrahangon. De lehetne ez bármi más betegség is a középpontban, akkor azon kattognának az anyukák. Aztán ha megszületett, és egézséges, akkor lehet folytatni a rettegést egyebektől - sajnos nálam ez is jó sokáig eltartott, megkeserítette a pár otthon töltött hónapomat. Ezért azt mondom, próbálj meg hátradőlni, és várni a babát, összpontosítani a jóra, a rosszakkal meg nem törődni, ami persze nehéz, valahogy el kell terelni a gondolatokat. Ha a rossz jön, az jön anélkül is, hogy tönkretennénk magunkat a rettegéssel, ami mellesleg a babának is árt. Imádkozni persze ér. A rossz gondolatoktól megszabadulni megváltás, de dolgozni kell érte, ha nagyon kikészít, pszichológust is megér. Vagy egy nyaralást, valamit, ami kizökkent ebből.

Ja igen, és akik meg Down-os babát szülnek, azok jórésze teljesen odavan érte. A minap egy csoportban láttam egy fotót egy nagyon cuki Down-szinrómás kisbabáról, akit az anyukája büszkén posztolt ki azzal hogy Down-os babám és mellé egy szívecskét is odabiggyesztett, a kép alatt meg volt 1000 "lájk". Pár hete egy idősebb hölggyel találkoztam, aki büszkén mesélt a 40 éves lányáról, aki a Down-osok színházában színészkedik valahol Óbudán. Lehet, hogy segítene a kattogásodon, ha megismerkednél ezekkel az emberekkel? Hátha az feloldaná a feszültséget (és attól nem lesz beteg a te babád).

Itt lehet róluk olvasni: [link]