Mit érez a kismama a szülés előtt pár héttel? és milyen érzés kelemetlen e a nagyhas?

Az utolsó válaszoló nincs egyedül azzal, amit érez. Én is nagyon szeretem a babámat és várom, hogy láthassam. Viszont nem tagadom, úgy érzem, hogy ahogy telnek a napok, hetek, egyre jobban szenvedek... Ha négy éjszakából egyszer sikerült 5-6 órát aludnom, az már maga a mennyország, egyébként meg minden nap első felében zombi mód közlekedem, olyan fáradt vagyok. Én a mellnövekedéssel még kiegyeznék, 75Bről indultam, most 85C, tehát nőtt eleget, de nem kényelmetlen. Csak az rossz benne, hogy nagyon érzékeny. Ha ráfekszem az fáj, ha bármi, akár a pizsamám hozzáér, az nagyon kellemetlen. A férjem poénkodni szokott, hogy úgy érzi magát, mint a múzeumban: nézni lehet a szépet, de hozzáérni nem... :-)

A pocakom alapvetően tetszik, hogy nagy és gömbölyű, tényleg odáig vagyok érte viszont az nem kicsit zavar, hogy a puha ágyban bálnának érzem magam (nem híztam sokat, nem amiatt), mert ha egyszer befordultam bal oldalra, akkor komoly előkészületek kellenek az átforduláshoz és lendület, mert ha nem mozgok elég megfontoltan, akkor meghúzódik a hasam, ami nagyon tud fájni. Egy felülésnél ugyanez van, egy pohár víz megivására rá kell szánnom az időt rendesen. A legnagyobb problémám nekem viszont a gyomorégéssel van, amit most, a 3. trimeszterben tapasztalok először, már eleve félek a lefekvéstől, ugyanis annak biztos, hogy az lesz a vége, hogy perceken belül a torkomban érzem a gyomorsavat, fuldoklok, hányok. Hiába szedem rá a csodaszereket, nem használnak. Ha félig ülve alszom, akkor kicsit jobb ugyan, de baromi kellemetlen. A gyomorsavas éjszakákon szoktam 3-4 órát aludni, ami baromi kevés. Szó szerint gyomoridegem van este nyolc körül, mert mindig eszembe jut, hogy le kellene feküdni és küzdhetek ismét a gyomorégéssel...

Ami még picit kellemetlen az az, hogy lehajolni nem igazán kellemes. Le tudok, csak éppen akkor a levegővételt elfelejthetem, ráadásul nagy eséllyel az aznap elfogyasztott étel is visszajön.

Mivel ez az első terhességem, így az első szopizásról nem tudok nyilatkozni.

Összességében azt mondom, hogy a sok kellemetlenség ellenére is megéri. Nem adnám oda semmi pénzért a terhességemet és nagy pocakomat, mert tudom, hogy ez tényleg ezzel jár, egyszerűen csak én nem az a fajta nő vagyok, aki legszívesebben folyamatosan állapotos lenne (mert van ilyen ismerősöm). Én legfőképp azt a pillanatot várom, amikor a babám már a kezemben lesz.

Az előző vagyok. Javítanék.

Ami még picit kellemetlen az a lehajlás. (Az eredeti mondatnak nem sok értelme volt.)

Szia!

én imádom, hogy terhes vagyok, hogy napról-napra nagyobb a pocakom, csak ne kéne állandóan pisilni menni. A hajolgatással én is bajban vagyok. Sokat segít az ötéves lánykám. Amit nagyon utálok, az az öltözködés. Sokszor úgy érzem, egy hordozórakéta vagyok, vagy egy anyahajó és olykor az is eszembe jut, hogy már csak egy sátor állna jól rajtam.

A mellem az első babánál nőtt valamennyit, de vissza is ment. Most a másodiknál még nem tapasztaltam növekedést.

A nagy has esténként tud kellemetlen lenni. Fekvőhelyzetben beindul a gyomorégés és nem tudok hanyatt feküdni, mert alig kapok levegőt. Oldalt meg csak úgy, ha párna van a lábaim között.

Minden rossz ellenére én kedvelem ezt az állapotot.

Még egyszer szeretném átélni.

Minden jót!

31 hetes