Gyereket vállalni 43 évesen?

Nem vállalnám ilyen öregen. Én ilyen kései gyerek vagyok. Imádom a szüleim. De szörnyű attól rettegni már 10 évesen, hogy bármikor itt hagyhatnak. Nehéz és kimerítő, hogy most van kisgyerekem, de közben minden nap mennem kell hozzajuk segíteni ès napi 4 órám jut aludni. Nekik is rossz mert nem tudnak úgy unokázni, ahogy szeretnének.

Hülyeség azt írni, hogy van aki fiatalon hal meg, mert persze, hogy van ilyen, de sokkal sokkal kissebb az esély rá.

7-es válaszolónak: ha valakinek teher a beteg szülője, akkor lényegtelen, hány évesen vállalta őt. Én 29 éves voltam, amikor a súlyos, végstádiumú rákbeteg anyámat ápoltam, mégsem ágálok emiatt. Imádtam az anyámat, és bármennyire korán is elment, örülök, hogy az Ő gyereke lehettem. Apám meg pont akkor halt meg, amikor mindenórás terhes voltam az első kislányommal...mégsem vonyítok, hogy tönkretették az életemet, mert betegeskedni merészeltek, miközben én a fiatalságom legszebb éveit éltem. Szóval no komment...aki ennyire tiszteli a szüleit mint te, annak tányleg kár volt megszületnie!

A kérdezőnek: én vállalnám. 42 éves leszek, mire megszületnek az ikreim, és úgy gondolom, az élet értékes. Én is fitt és egészséges vagyok és a nagyszüleim megérték a 90-et. Másrészt a három gyermekem ott lesz majd egymásnak, ha mi a férjemmel elmegyünk, ami nem elhanyagolandó szempont. (És pont le---rom, hány éves leszek az érettségijükön. Anyám is 58 volt, amikor érettségiztem, és én akkor, ott BÜSZKE voltam rá, hogy milyen csinos és vagány nő volt még annyi idősen is!)

én, aki vágyik gyerekre, 43 évesen vállalnám. Kolleganőm, akinek végre kirepült a gyermek a családi fészekből, semmiképpen.

Ha kicsit is úgy érzed, hogy babázgatnál még, akkor ez egy olyan ajándék, amit egyedül is vállalni lehet :)