Kismamák! Leendő apák! Segítéget és tapasztalatokat szeretnék kérni. Mit javasoltok az alábbi esetre?
Párommal négy hónapja jöttünk össze. Kollégák voltunk előtte a régi munkahelyünkön tehát régebb óta ismerjük egymást. 3hete kiderült, hogy pocaklakó van. Bár nem terveztük de örültünk neki és nem is fordult meg, hogy elvetessük (22 éves a leányzó, én 27). Ő nem szeretett volna még jódarabig gyermeket de mióta tudja, hogy mi ujsag azota teljesen megváltozott erről a véleménye. A következő két hét nagyon örömtelien és boldogan telt. Viszont kb. 4 napja teljesen megfordult minden (jelenleg a hetedik hétben jár). Egyik reggel felkelt és közölte hogy egyedül akar lenni vigyem haza. Hazavittem hisz miért ne ha igy szeretné. Azota csak telefonon meg üzenetben beszélünk. Teljesen kifordult magábol, kétségei vannak, hogy biztos velem akar e majd később is maradni meg ilyen hasonló dolgok. Soha de soha nem veszekszünk,nincsenek anyagi gondjaink,soha nem unjuk egymást, mindenki aztmondja, hogy zsák a foltját mert tényleg makulátlan a kapcsolatunk. Mindenki azt mondja, hogy a hormonok most kikészítik ne aggodjak. De azért ez nem tudom normális e hogy négy napja látni se akar? Olyan butaságokon gondolkozik még, hogy nem fogja e utálni a gyereket ha megszületik, meg vissza megy a régi munkhelyére stb.
Nagyon féltem őt/őket.Elég alkalmazkodó és türelmes vagyok, most sem haragszom rá csak teljes a tanácstalanság!
válasza:Teljesen normalis, igen a hornonok, es ez csak rosszabb lesz, keszulj fel.
A rossz hir, hogy mi is csak5 honapja ismertuk egymast mikor terhes lettem, es a szules utan elhagyott minket...
Köszönöm a választ!
Nekem eddig mindenki azt mondta max egy-két hét, de legkésőbb akkor amikor már elkezdi fizikailag is érzékelni a babát kb3-4 hónapos terhesen , akkor már elmúlik. Soha nem hagynám el őket. A nők is sokat szenvednek azért hogy életet adjanak a közös gyermeketeknek. Az a minimum, hogy mellette állok és nem hagyom el a rosszban sem.
válasza:Elso vagyok .
Ez kedves toled, tartsd is be :)
A hormon ingadozas vegig megmarad, ha nem tervezett gyerek akkor az egy sulyosbito tenyezo. Szules utan is kitart az allapot, faradtsag, szoptatas, elszigeteltseg. Lenyeg, hogy most hosszu , nehez idoszak jon es ezt mindkettotoknek nagy feladat atveszelni. Extra turelmesnek kell lenned.
Hogy jot is mondjak, a baratnom 1 honapi isnerestseg utan lett terhes egy kulfoldi ferfitol ( elso alkalom) , 23 volt a baratnom 30 a ferfi , ennek 6 eve, azota 3 gyerekuk van , es boldogan elnek :)
válasza:Bocsánat hogy nem tudok segíteni, de zavar hogy mindig a hormonokkal jönnek, mikor ha logikusan belegondol az ember ijesztő ez az egész egy nő számára.
Először boldog mert jó dolog, mindenki örül és gratulál, aztán rájön hogy mivel jár és hogy ez végleges. Az egész életére kihatással van. Ki ne ijedne meg egy ilyen dologtól/ felelősségtől ami rengeteg lemondással IS jár?
Én ugyanezeket gondolom a gyerekvállalásról. Néha akarom, néha inkább soha nem szeretném és nem vagyok terhes úgyhogy nem a hormonok játszanak velem, csak gondolkozom az agyammal. És néha a szebb részek jutnak eszembe, néha pedig a nehezek.
Maradj vele, tarts ki, segítsd ahogy csak tudod. Biztosítsd róla hogy tisztában vagy vele hogy nem könnyű ez a dolog és hogy minden nehézségben mellette leszel és segítesz átvészelni.
Engem is az borít ki mikor azt látom a páromon hogy bele se gondol a nehéz oldalba, csak szajkózza hogy milyen jó lesz. Ez azért ijesztő mert olyan mintha egy beszámíthatatlan emberrel kéne gyereket vállalni aki azt se tudja mivel jár.
Lehet lepontozni.
válasza:4 honapos kapcsolat jó hogy "makulátlan". Én is befosnék a szituáciotol,ha ilyen hamar bekaptam volna. Az két kulonbozo dolog hogy regebbrol ismeritek egymást és hogy jártok...az hagyján, de ennél is másabb az együttélés/házasság.
Biztos a hormon dömping sem tesz jót, de sokan nem igy "terveznek" anyák lenni.
Annyit tehetsz, hogy biztositod, hogy mellette állsz...de akkor az legyen is úgy,mert sokan szeretnek ezzel vagdalkozni,aztán mikor kényelmetlen a szitu huss, lehetne szaladni utánuk.
válasza:Hasonló helyzetben lévő nő vagyok, én 25 éves, párom 30. alig fél éve jártunk még csak, mikor teherbe estem, most 23 hetes vagyok, és néha én is azt érzem, hogy ez még korai. Még most sem ismerjük egymást, nem tudom, hogy fog-e menni az együttélés, abban biztos vagyok, h nem lépne le, én konkrétan magamban nem vagyok biztos. Én eléggé nehezen engedtem közel magamhoz a ffiakat, nem is volt előtte igazi párkapcsolatom, max kisebb futókalandok, a legtöbb egyéjszakás. Az igazat megvallva ő is úgy indult, csak aztán valahogy több lett belőle, de kapcsolatunk elején nekem szinte csak szex volt. esküszöm, én még most kezdem azt érezni, hogy igazán szeretem, és nem tudom, hogy ez a hormonok miatt van-e, vagy a biztonságérzet miatt merem bevallani, h tényleg szeretem. Félek, hogy a szülés után ez megváltozik, és én leszek az, aki nem tud majd vele együtt élni, ami nagyon nem lenne fair felé, mert ennél ő többet érdemel.
Nem azt mondom, h bnőd is ugyanezeket gondolja, mert neki biztos nem voltak olyan gondjai, mint nekem, csak azt akarom ezzel, hogy talán nem is benned, hanem magában kételkedik. gondolj csak bele, négy hónap nem sok, a rózsaszín köd még nem szállt fel, talán épp ő is attól fél, mi lesz, ha már nem lesz az a köd.
Ezt mindenképp magának kell feldolgoznia, te annyit tehetsz, hogy mellette állsz, bmi van, aztán idővel úgyis minden megoldódik.
Am én a helyedben elmennék hozzá, megbeszélném vele, talán épp erre van szüksége, hogy kizökkentsd ezekből a gondolatokból.
Köszönöm a válaszokat!
Sajnos a helyzet nem javul, sőt éppen ellenkezőleg alakul. Most ott tartunk már, hogy abban is kételkedik szeret - e egyáltalán. Még egy hetet otthon szeretne maradni, aztán meg egy hetet velem, hogy "kiprobalja" milyen velem. Ezt nem tudom leirni milyen érzés. Sokat beszélgettünk, kérdeztem miért van így és azt mondja fogalma sincs, egyszer csak jött. Persze próbálok mindenben támogatást adni lelkileg de úgy érzem mintha azt közvetítené, hogy ne akarjam megérteni. Senki nem érti ezt körülöttünk, beleertve a csaladtagokat sem, hisz mint írtam semmi gond soha. Bár most már ebben is kételkedem, mert így egy hét különlet után már sokan elkezdtek aggódni, hogy ez azért annyira tényleg nem normális dolog. Lehet csak úgy tett mintha jól érezné magát.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!