Valaki szult mar ebben az evben a Szt Imreben?

Májusban szültem ott. Nem fogadtam fel senkit. Szülésznőm határozott volt, de közben próbált bátorítani, erőt adni. Érzéstelenítőt nem adtak, pedig kértem az elejétől,háromszor. Nem siettettek, hagytak nyugodtan vajúdni. Egyből mellre tették a babát, utána tisztítás,vizsgálat, mérés, öltöztetés. Majd apjánál volt egy darabig, amíg engem összeraktak.

Csecsemősök. Mindegyik mást mondott. Egyik nap követtem amit az aktuális mondott, majd amikor váltás volt, a következő csecsemős nővér már letolt, hogy miért úgy csinálom. Ha kérdezel válaszolnak, segítenek de maguktól nem fogják megkérdezni mit nem tudsz. Az én stratégiám az volt, hogy meghallgattam őket, bólogattam, otthon úgyis úgy csinálom ahogy nekem tetszik, de érdemes őket kérdezgetni.

Szobatárssal érdemes jóban lenni, mert ha ki akarsz menni mosdóba akkor vagy eltolod a csecsemősökhöz addig ( az én szobámból igen messze voltak), vagy szobatárs.

Összességében én meg voltam elégedve.

Csatlakozok az előzőkhöz.

Karácsony estéjén szültem és nagyon kedves volt a szülésznő! Váradi Zsófia.

Jól felszerelt, dekoratív szülőszobáik vannak, támogatják a természetességet, legyen az a természetes szülés, anya-baba kapcsolat szülés alatt, figyelni a babára, mellre tétel az első pillanatokban, magán idő a szülés után a babával (2 óra). Én imádtam (párom nem így emlékszik, ő látta a fájdalmat amit ugye én elfelejtettem :D ).

A doki a végén mondta mindig, hogy mit csinál, hogy oké-e. Pl gátmetszés. A szülésznő pedig támogatott (12 órán keresztül!) erősített.

Amúgy nálam semmi különös nem volt, csak nehezen tágultam (kaptam oxitocint) így abban nem tudok véleményt mondani, hogy mi van akkor ha császár van vagy esetleges komplikáció adódik.. Szerencsére nem volt ilyen.

Később viszont ha kérdésed van akkor menni kell a csecsemősök után. Sajnos én nem mentem sokszor, így voltak szoptatási gondjaim. Gondolom mindenhol így van.