Megvaltozott a vilag es csaladkepem, jo ez?

Megáll az eszem, már ha ez nem kamukérdés.... Te nagyon durván depressziós lehetsz, ha mindez igaz. Én 23 éves voltam amikor egyedül maradtam a két gyerekemmel(a kisebb még majd` újszülött volt. És nem műveltem ezt amit te! Sőt! Büszke, szép, igényes anyuka voltam két gyönyörű gyerekkel. Elmondanám, hogy természetesen szültem mindkettőt, és jobban örültem, hogy Hála az égnek nem kellett császározni. Ja, és mivel nem ilyen életkedvvel és iszonyú savanyusággal álltam az élethez, rövidesen meg is talált az igazi szerelem is, aki a férjem is lett! Nem, még a vaginám sem ment tönkre, sőt eléggé elemében van a férjem legnagyobb örömére még mindig :D..

Nagyon nem jó a hozzáállásod az élethez, ezen sürgősen változtatnod kellene, keress fel egy pszichológust!

Másodkörben pedig azt is el tudoü képzelni, hogy ez egy szándékos "kedélyborzoló" kérdés a terhesség kategóriában, a kismamák idegelésére. De ha mind igaz, akkor tényleg keress szakembert...

Még valami!

A nővérem egyedüláló! A fia 3 hónapos volt mikor elváltak!

Élvezi az életet. Egyedül tartja el magukat! Dögös,csinos 30-as nő! De valamilyen szempontból depis ő is. Keresi a társát de sajnos még nem lelt rá! De nem olyan pesszimista mint te!

Soha nem a gyerek hibás a szülő elcseszett életéért.pont forditva van.

Plusz a gyermek örömet hoz attol boldog ha az anya boldog.

A csoroság nem az ő hibája.

Az élet gyerek nélkul is harc és küzdelem. Ebben kell megtalálni a boldogságot.

Hát nekem egyáltalán nem volt áldozat a terhesség. Tökéletesen jól voltam, a 37. Hétig dolgoztam sörözőben, És sajnálattal hagytam ott, mert imádtam.

Nem vagyok igénytelen anya, adok magamra, és a fiam is megkap mindent. Egy fantasztikus 3 éves fiú! Imádom! Szerintem többet ad, mint amennyit elvesz. Igen, átrendeződik az ember élete gyerekkel, de ilyen boldogságot semmi sem ad. Semmi. A szerelem sem. Az más boldogság.

Sajnálom a gyereked, hogy egy ilyen életunt pesszimista anyja van.

Nem tudlak komolyan venni, csak provokálni akarsz. :)

Szerintem pont te vagy, aki mostanában naponta írogatja ki a hasonló kérdéseket az állítólagos ismerőseiről, akik szerint nem éri meg, és nem kapnak vissza eleget, meg hasonló agyalágyultságok. Próbáld feldolgozni, hogy ez nem egy bank, vagy befektetési alap, nem kell ezen annyit pörögni.

Ha esetleg tényleg van gyereked, őt nagyon sajnálom, bár szerintem nincs. Nem is kell mindenkinek gyerek, ez viszont biztos.

Nekem sem volt áldozat a terhesség, én még az utolsó nap is bementem volna dolgozni, csak elfolyt a magzatvíz hajnalban...

Igen, a baba elvon ezt-azt a szervezetből, de mekkora szerencse, h már a 21. században élünk, és többé kevésbé van lehetőség ezeket pótolni (nyilván a szegregátumokban élők, hátrányos helyzetűek kevésbé vagy egyáltalán nem részesülnek terhesvitaminokban, esetleg zöldség-gyümölcs-hús stb is hiánycikk lehet, de ez most nem tartozik szorosan a kérdéshez).

De most akármennyire is parazitázol, terhesen, 10 évvel ezelőtt te is vártad azt a kis "parazitát", nem? Boldog voltál, hogy van? Igen, most elszakadt benned valami, világos, de azért talán nincs vége a világnak. Még mindig csak annyit tudok mondani: pszichológus, a saját és a kis "ex-parazita" érdekében, mert ha rájön, megérzi, h így gondolsz rá, na az lesz a katasztrófa.