Megvaltozott a vilag es csaladkepem, jo ez?

Nekem is az a véleményem, hogy meg kell találni az arany középutat! Én még csak most várom az első babámat és a legelső költekezésem úgy kezdődött hogy vettem neki is 2000 Ft értékben dolgokat és vettem magamnak is ugyanennyi pénzért dolgokat amire nagyon szükségem volt. Nem direkt történt, így alakult. Ami pénz nálam volt: 4 ezer Ft az elfogyott, 5 Ft készpénzem maradt amit beraktam a perselybe.

Nálad az volt a gond, hogy már az elején rosszul csináltad: nem úgy kell, hogy mindent a gyerekre és akkor magadat meg elhanyagolod, hanem fele-fele arányban. Magadat és a gyermekedet is próbáld egy kalap alá venni, egyformán szeretni. Arra kell figyelni hogy ne legyen az, hogy a "mérleg" jobban átbillen az egyik irányba, meg kell tartani az egyensúlyt és akkor minden jó lesz szerintem. Én továbbra is így fogok tenni.

16+4 hkm

A 9es vagyok. Nem vagyok elvált, mivel nem is voltam férjnél. Az apukával külön élünk, szinte a legelejétől, a terhességemben is csak érintőlegesen vett részt.

De én akartam ezt a gyereket, és nem tagadom, h sosem volt mindig egyöntetűen babarózsaszín az élet, és voltak nehézségek és vannak is nehéz napok. De ez teljes családban is megvan. Sőt, tovább megyek, ha nincs gyereked, akkor se egyformán jó minden nap, a munkáddal is tele lehet néha a hócipőd. És?

Én jól érzem magam, jól nézek ki, ápolt vagyok, csinos vagyok, a fiam tiszta, rendes ruhákban jár, okos gyerek kellően eleven is. Van egy normális lakásunk, néha el tudok menni kikapcsolódni akár egyedül, akár barátokkal - mert én így akarom. Én is verhetném a fejem a falba, és sírhatnék, hogy más nőknek bezzeg van férje, bezzeg nem kell egyedól pelenkát cserélni, bezzeg hazahozzák nekik a macskaalmot a boltból, de én nem akarok így élni és gondolkodni.

Van kialakult életem és van jövőképem is, terveim, hogy mit fogok csinálni egy év, öt év múlva, hogyan építem, menedzselem magunkat.

Nekem nincs időm keseregni, inkább jól érzem magam.

Ha neked szar, azzal is csak te tudsz bármit kezdeni. Esetleg lehet pszichológus segítségét kérni. Sőt, ha gondolod én is szívesen beszélgetek veled, úgysincsenek barátnőim, inkább csak férfi barátaim. De ne a gyereket büntesd vagy okold, ne ő szívjon.

Annyira szánalomra méltó az életed!! Sajnállak. És most nem csak úgy mondom/írom, hanem tényleg! Sajnálom hogy 10 évig ocsmányul néztél ki:( Valaki ennyit bír kihozni az egész gyermeknevelésből s az életéből. Sajnálom, hogy egyedül kell élned.. Sajnálom, hogy nincs társad az életben! Bár értem,hogy miért !!

Nekem is van gyermekem. Nem tudom már hányas válaszoló vagyok!

Imádok az életet! Csinos vagyok! Tellik bőven a lányomra , magamra, a házunkra, páromra és sorolhatnám :)

Havonta járok fodrászhoz, hetente, 2 hetente ahogy kedvem van vásárolgatni megyek magamnak,lánykámnak. Nyaralni már voltunk is,Sportolok. Smink stb..

Minden csak rajtunk múlik.. Én nem úgy fogom fel, hogy ha valaki szült akkor onnantól kezdve mége mindennek és CSAK a gyermek!

Első a gyermek ez igaz.. De sosem felejtettem s nem felejtek el NŐNEK maradni!

Te elfelejtettél s most érzed talán ennek hiányát!

Nem kellett volna olyan borzalmasan elhagynod magad!

Érdekes... Én nagyon sok,sőt rengeteg gyönyörű édesanyát látok, boldog mosollyal, élettel! Természetesen nehézségekkel.

De nézz csak szét! Mindenkinek mindene a gyermeke s mellette megmaradtak emberek,társak egymásnak, szépek, vidámak!

Te? Te jelenleg nagyooon depressziós életunt ember vagy ez biztos!

Ja és képzeld! Tervben a 2.baba nálunk:)) :)

Mint már tanácsoltam!

Arany középút :) DE te inkább az életet nem szereted!!! És csak az irígység süt rólad! Ahogyan másokról írsz!!!

Sajnálom! Szted kezd rendbeszedni életed a gyereked miatt is!! Vagy inkább Ő miatta ha te magad miatt már semmire sem vagy képes!

Szép napot! És kívánok mielőbbi gyógyulást s megértő párt neked!!

5 éves a fiam. Azóta lettem nő mióta ő van. Azóta adok magamra. Smink, frizura, alak. Soha nem voltam ilyen vonzó és energikus előtte.

De ez kamu egyébként.

A kezdetektől egyedül nevelem a gyerekem, és sosem mentem elhanyagoltan az utcára. Igaz, hogy a többséget megviseli, de van bőven ellenpélda is, aki hajatmos, megcsinálja a frizuráját, sminkel, csinin öltözik, és amikor tud, edz a testéért.

Szerintem sajnálod a 10 év önfeláldozást, teljesen érthető, nem lett volna szabad mindent a gyerekért feláldozni. Jót akartál, csak rosszul. A gyerek egy kiegyensúlyozott boldog anyukát szeretne, aki egyben nő is marad, aki szépnek, magabiztosnak, vonzónak és okosnak is érzi magát. Meg kell bocsátanod magadnak, mert az, hogy milyen anya vagy, nem a gyerek döntése volt, hanem a tiéd. TE nem adtál magadra. Ezért nem hibáztathatod a gyereket. Nem baj az, ha az ember rossz döntéseket hoz, előfordul. Tanultál belőle, adsz magadra is, boldogabb lettél, de azokat az értékeket nem kell elfelejteni, amiket az elmúlt 10 évben fontosnal tartottál. Nehéz idők jönnek, most lesz tini a lányod, élvezd ki, ahogy felfedezi az életet, és tanítsd meg neki, amikre most újra sikerült rájönnöd.