Ki, hogyan készült a testvérre? Mi most szeretnénk, hogy foganjon.

Én a harmadik babámat várom és most is úgy készülök rá,mintha az első volna:)

A két nagyobb gyermekem már nagyon várja,vegyes érzelmek azért vannak,nem tudom 3 gyerekkel hogyan bírkózunk meg a napi dolgokkal:)

Hát ez jó kérdés:-)

Nekem 4 éves a nagylányom és 10 hónapos a kicsi:-)

Az elejétől kezdve több gyereket terveztünk, és természetes volt hogy újra teherbe esek, de mikor megtörtént és nőtt a pocakom...előjöttek a régi emlékek mikor még pici babát tartottam a kezemben...az éjszakai kelések...a rémület mikor elősször beteg lett...HÁT BEPARÁZTAM RENDESEN:-(

Rögtön kételkedni kezdtem magamban, hogy jó anya vagyok-e két gyereknek, tudok-e gondoskodni...tudom e úgy szeretni...stb

Aztán megszületet a második lánykám és sokkal nyugodtabban vettem az akadályokat mint az elsővel:-) kicsit depis voltam az elején(ami nem úgy jött ki nálam hogy ne akartam volna foglalkozni a babámmal) csak sirvafakadtam mindenen...nem tudtam aludni...ingerlékenyebb voltam...stb

Ezt át kellett vészelnünk, de most már minden TÖK JÓ:-)

Féltem attól is hogy a nagy hogy reagál majd, féltékeny lesz-e, de szerencsére úgy imádja a testvérét ahogy mi:-)

Ha kérdésed lenne írj nyugodtan:-) Sok szerencsét a babához:-)

Így kell csinálni:)))))

Fantasztikus érzés látni a két lánykát ahogy szeretik egymást:-) Minden depit megér:-)

Hát mi már a kisfiam érkezése elött tudtuk hogy 3 gyereket akarunk éy max 2-2 év korkülönbséggel.Amikor megszületett a kisfiam, 3 hós volt amikor jött a férjem hogy jöhet a második, ő annyira akar még egy gyerkőcöt.5-6 hós volt a fiam amikor elkezdtünk próbálkozni,ez 2009 Januárja volt.Én ugyanúgy izgultam minden hónapban, és 1-2 hónap után már ugyanúgy vártam a pozitív tesztet mint a fiamnál,de sajna nem jött.Végül amikor már kezdtem feladni, hogy valami gond volt utolsó próbálkozásképp( akövi hónapban jöttek volna a komolyabb vizsgálatok, hormon kezelés ha baj van), vettem cickafarkfű teát, és Dec.24-én teszteltem egy alig láthatót, még nem mertük bele élni magunkat, majd 27-én rögtön pozitív lett.

Most 20 hetes vagyok, és ugyan úgy izgulok, meg várom, hogy nőjjön a pocim, meg alig vártam hogy érezzem a mocorgást.Minden percét élvezem, ugyan úgy mint a fiamnál, és alig várom hogy újra a kezemben tarthassak egy pici babát.

Most mondjuk még furi, hogy Szeptemberben már ketten lesznek, meg kicsit félek, hogy a fiammal is tudjak majd eleget foglalkozni, mert egy pár hete nagyon anyás lett.Mindig bújik, meg mászik az ölembe meg simogat.

Amikor kicsit dúrvábban kezd el rám mászni akkor mondjuk neki, hogy vigyázzon anya pocijára, mert ott a kistesó, és akkor jön, és megsimogatja pocim, meg van amikor magától gondol egyet és jön és megsimogatja nagyon ari.Ő Aug-ban lesz 2 éves!

Sok sikert nektek, és minden jót! :)

Nekem mindenben különbözik, mint az első. A lányommal semmi bajom nem volt, 34 hétig dolgoztam, 38-ra született, úgyhogy sokat nem is tudtam pihenni, készülni rá. Hát erre most sem lesz több időm, mármint pihenni, készülni. És elég rosszúl viseltem az elején, hányni nem hánytam ugyan, de állandóan fáradt voltam, alig vártam hogy a lányom végre elaludjon és mentem vele. Ugyanúgy korán éreztem őket, mint a lányom (15 hetesen), csak ugye most emelgetem őt, ami nem túl szerencsés, de ez van. Egyedül vagyok vele nap közben, muszály. Már könnyebb lett pár hete ez is, most viszont belehúztak a fiúk (már ha a dokinak igaza lesz, és nem lányok, vagy vegyesen), mert akkorát nőtt a pocim, hogy most meg már azért lesz nehéz emelgetni, tartani őt. Meg ugye abban is más hogy a lánykám egyedül volt, most meg ketten vannak odabenn. Gyorsan elfáradok az tuti, de nem vagyok olyan parázós.

És az idő is sokkal gyorsabban megy, mint az első terhesség alatt. Legalábbis nekem.

20 hetes ikres