Más is érezte már úgy, hogy inkább ne lenne terhes?

én éreztem, az elején amikor 15 kg-t fogytam a hányástól, és még a víz sem maradt bent, és infúzió kellett. aztán 18 hetesen, amikor megtudtam, hogy nem olyan nemű lesz, mint amit éreztem. de ezeken mind túljutottam, és már nagyon várom, el se tudom képzelni, hogy mi lenne nélküle. sajnálom, hogy ilyen a párod. biztosan nem lehet megmenteni a kapcsolatot? párterápia esetleg?

33hkm

Előszöris őszintén sajnálom , hogy ezt terhesen kell átéld, meg úgy egyáltalán át kell éld!

Biiztos vagy benne hogy tényleg így van ? ha igen, mit mond miért ? És mit mond ki az a másik nő akivel találkozik és miért találkozik ???

figyu, én azt mondom, hogy végy erőt magadon, mert most nem csak rólad van szó, a gyermeked is érzi azt ahogy te érzel... és ő semmiről a világon nem tehet.

Az írásodból azt veszem le, hogy akkor te és a párod külön mentetek ? vagy külön fogtok menni?

Az hogy egyedül nem menni ?!?!? DE MENNE HIDD EL ! mi emberek rengeteg mindent kibírunk. És hidd el ott apicikéd, ahogy meglátod (ha addig nem is), érezni fogod azt a hatalmas erőt, ösztönt hogy igen is tovább kell csináld, mert ő ott van veled, és rád van szorulva.

Szüleid nem tudnak segíteni ? barátok ? barátnők ? Testvér ? Lehet hogy a párod is segítségedre lesz függetlenül attól hogy mi történt , hiszen az ő gyereke is.

Mindamellett most nem mennék bele abba hogy mi a véleményem a párodról. De röviden : Nem szép dolog amit művelt.

Sok sok erőt ... és tudom most még kétségbe vagy esve, de hidd el , hogy nem lesz semmi gond !!

"N"

Én párom is meghülyült az elején. Aztán egyre rosszabb lett,majd a 30. het korul teljesen megvaltozott a hozzaallasa,most mar sokat segit es nagyon varja a babat. Nekem is volt az elejen olyan erzesemh nem akarom vegigcsinalni. De a babat akartam,csak a terhesseg tenyet ruhelltem. Dehat a 2 nem megy egymas nelkul:) Tovabbra is utalom magat a terhesseg tenyet,kiszolgaltatottnak erzem magam nagyon. Mivel a parom eleg jokepu raadasul, konkretan neha nok akarjak felszedni,bar ot se kell felteni,ha flortolesrol van szo. Szar ugy.

De amugy meg mar rajottem h a baba a legfontosabb,nem a hulye ferfiak meg a lesben allo ri.ancok. Igazabol csodalkozom is,h valaha feltekenykedtem..annyira pici problema az ahhoz kepest,h legyen egy egeszseges babam.

A 6-osnak teljesen igazat kell adjak...

Kérdezd meg magadtól hogy ténylegesen ér annyit hogy kikészülj miatta ? és hogy te kikészülsz az egy dolog, de veled együtt a babád is stresszben van !!! ami nem jó !!! Próbálj úgy gondolkodni hogy a baba legyen most a legfontosabb ! Aztán a pároddal meg alakul ahogy alakul. A gyerek közös nyilván. De ha úgy érzed nem fogsz tudni bízni benne, hidd el jobb egyedül , mint valaki mellett kétségekben és állandóan kattogva, mert nem bízol benne !

legyen az apja a gyereknek , segítsen titeket ! De te ne menj miatta tönkre ! mert neked még minimum 20 évig ha nem tovább toppon kell legyél a gyereked miatt ! Egy pasi (akár a gyerek apja sem) sem ér annyit hogy te kikészülj!

fel a fejjel !!!

Ui.: Mindig mondom amikor ilyet hallok, hogy a mai világban a nő (hiába van párkapcsolat, szerelem , házasság...stb minden ami jó ) a nő magának szüli a gyereket.... Jó esetben lesz egy tisztességes apja/ illetve férj. Rossz esetben meghülyülnek és zokszó nélkül továbbállnak ! Én is terhes vagyok. jó a kapcsolatom a párommal, várjuk a babát , de ez sem garancia semmire .

Semmire a világon ! és igen beleteszem a pakliba azt hogy bármi történhet, és egyedül maradok a gyerekemmel (jó persze ilyenről nincs szó...de mégis nem lehet tudni) Nem fogom feladni, mert a célom az hogy egy normális embert adjak a világnak, ahoz viszont hogy ezt elérjem vigyáznom kell magamra, hogy végig tudjam/tudjuk csinálni, feltudjam/tudjuk nevelni rendesen, de ez úgy nem megy ha én kikészülök egy pasi miatt !

Próbáld te is átkonvertálni az agyadat erre a gondolkodásra, hidd el jobb lesz így és talán még a párod is észhez tér ha látja hogy mennyire határozott vagy !

előző vagyok , nem hatosnak hanem az 5-ös válaszolónak !

Bocsánat!

Én az iker terhességemnél éreztem ezt. Még egy baba csak-csak, de kettő már egy gyerek mellé... Ráadásul szülés előtt 3 héttel tudtam meg, hogy kettő lesz. Persze olyan pólókat kaptunk a családtól, amire az volt írva az egyikre: "TERVEZETT", a másikra Meg:"MEGLEPETÉS" EZ igazából nem volt igaz, mert egyik sem volt tervezett. De mindegy...

Most már nem bánom,de azért nem (volt) semmi.