KÉREM SZÉPEN, akinek korábban volt MISSED AB-ja, annak hogy alakult a következő terhessége? Nem rettegett, nehogy újra megtörténjen az a szörnyűség?

Nekem volt. 2008. októberében 8 hetesen. Nem volt szívhang. :(

3 hónap múlva újra terhes lettem, de annyira rettegtam attól, hogy újra közlik, hogy nincs szívhang, hogy nem mentem orvoshoz, csak a 10. héten, amikor is nagy megkönnyebbülésemre az ultrahangos nő ezt mondta: " a kicsi jól van, és már kezdenek az újjacskái is kinőni" :)) Életem egyik legszebb mondata ez volt :)

Nem szabad görcsölni és félni.. mondom én, aki már túlvagyok rajta, de ugyanúgy féltem és görcsöltem.

Féltem nagyon hogy megint megtörténik. 3 hónapig semmilyen vizsgálatra nem mertem elmenni, mert nem mertem beleélni magam újra hogy babám lesz. Azután a 12. héten rohangáltam, jól le is tolt az orvos és a genetikai vérvizsgálatról is kis híján lemaradtam, szóval ezt azért nem tanácsolom. Azután ahogy nőtt a babó a hasamban és a vizsgálatok szerint egészséges volt egyre kevesebbet gondoltam arra, hogy elveszíthetem. Végül már eszembe sem jutott, valahogy úgy éreztem hogy ő márpedig élni fog, pedig a szülés előtt több időt töltöttem kórházban (elővigyázatosságból) és ott aztán voltak rémtörténetek... Nem is lett semmi baj, teljesen problémamentes terhesség, gyönyörű kismanó, most ott durmol a kiságyban és olyan fejet vág mint Yoda mester :DD

Sajnálom ami veled történt, az idő lassan majd feledteti a félelmeket. Szép terhességet kívánok!

Nekem is volt 8 hetesen.

Én is féltem, nagyon. De 4 hetesen rögtön írattam Utrogestant a dokimmal, szedtem a folsavat, nem takarítottam-hajolgattam-emeltem, és ezzel úgy éreztem, én mindent megteszek, amit lehet, a többi nem rajtam múlik, - sajnos. Istenre bíztam magunkat, úgyis mindenki az Ő kezében van!

Sok sikert!

32 hetes kismama

Három vetélésem volt. A harmadik 10 hetesen, és műszeresen kellett befejezni. Két hét múlva vásárolgatni kezdtem a születendő babának. Ez megnyugtatott. Fél év múlva lettem terhes ismét, de nem mertem örülni, még mindig izgulok. Nem volt szabad még 2 kg-ot se cipelni, hírtelen mozdulatokat tenni, szedtem az Utrogestrant, sokat pihentem, táppénzen voltam.

Ne rettegj! Készülj, mert majd érkezik!:)

37 hetes kismama

Szia! Ezt a félelmet nem lehet leküzdeni. 2008-ban az esküvőnk előtt 1 héttel, 9 hetesen veszítettem el a babámat. Üres volt a petezsák 9 hetesen. Teljesen összetörtem. A kórházban azt mondogattam magamnak, hogy álmodom, ez nem velem történik! Elfogadtam, hogy ennek a babának nem kellett megszületnie. Egy angyalka anyukája vagyok. 1 év múlva vágtunk bele újra. Az orvos egyébként is 6 hónap pihenőt javasolt. Pár próbálkozásra teherbe estem. Én nem vártam sokáig, hanem rohantam az orvoshoz. Ott kiderült, hogy kisebb a terhesség, a petezsákban csak sejthető a szikhólyag.Romokban voltam. Kaptam Utrogestánt én is. Ezután izgultunk, nagyon-nagyon izgultunk. Aztán 2 hét múlva ott volt a mi kis 3mm-es csodánk, a maga zakatoló pici szívével. Annál a hangnál már csak az volt szebb, amikor idén januárban felsírt. Az én tapasztalatom az, hogy a félelem nem szűnik meg. Először azért izgulunk, hogy ott legyen. Aztán a 12. hétig, hogy ott is maradjon. A 12. héttől, hogy egészséges legyen. Aztán azért, hogy keveset vizsgálnak, és nem tudom mi zajlik odabent. Aztán a 18. héten újra, hogy egészséges legyen. Aztán azért, hogy mozduljon már meg. Ha mozog akkor van olyan nap, hogy sokat, van, hogy kevesebbet. Aztán azért izgultam, hogy velem is minden rendben legyen. (toxémiás lettem és cukorbeteg) Aztán azért, hogy nehogy korababa legyen. Utána azért,mert túl sokat vizsgáltak. A 34. héttől lélegezhettem volna fel. De akkor pedig már a szülés izgatott:)) Aztán a CTG, mert a babám folyton aludt. Aztán elszabadult a vérnyomásom. Végül 3 hónapja épen és egészségesen megszületett a kislányom. Aztán kapott egy jó kis coli-baktériumos fertőzést, egy kis besárgulós kombóval. Szóval sorolhatnám még reggelig. A tanulság számomra az, hogy onnantól kezdve, hogy ott az a két csík, soha meg nem szűnő aggódás veszi kezdetét a gyermekünkért.Azt hiszem ez az élet rendje. Viszont nagyban megkönnyíti az életet egy empatikus férj/társ. Talán segít neked is. Én azzal nyugtattam magam, hogy de legalább kiderült, hogy teherbe tudok esni. Van aki a fél karját adná ezért a bizonyosságért.

Anikó