Volt már úgy vki h a terhesség alatt jött rá h talán rosszul döntött? (párja iránt)

Ő nem éli át azt, amit te, hisz férfi. De ez nem jelenti azt, hogy nem lesz jó apa. Előfordulhat persze, de az is lehet, hogy ha ott lesz a pici a világ legjobb apukájává válik majd. :)

Az én férjem pl. hallani sem akart arról, hogy bent legyen szülésnél. Az ő fejében a filmekben látott sikítozós, kiabálós jelentek kapcsolódtak a szüléshez, és abból nem kért. Aztán úgy alakult, hogy mégis bejött, és végig ott maradt. A fiunk születésére pedig már úgy készülünk, hogy ő is ott lesz. Kerek perec kijelentette, hogy nélküle nem mehetek szülni. ;)

Terhesség alatt az ember lánya nem biztos, hogy tud tiszta fejjel gondolkodni. Rosszul eshetnek olyan dolgok, amiket korábban fel sem vettél volna. És ez szülés után csak fokozódik, úgyhogy kitartás. :)

Kicsit hasonló helyzetben voltam én is annak idején. Bár mi már 5 éve voltunk együtt, mikor terveztük a babát.

Aztán mikor kismama lettem, úgy éreztem, hogy nem törődöm, kiakasztó, nem érdekli az állapotom, a kisbabánk, (lehet kicsit túlreagáltam) és akkor ott elgondolkoztam hogy én biztos ezt akarom, meg hogy ő a nagyŐ, alkalmas arra, hogy apa legyen.

Komolyan megfordult a fejemben hogy ott hagyom.

De ezt megbeszéltünk, és valamennyire megnyugodtam.

Aztán mikor megszületett a kisfiunk, leesett az állam a földig. Pozitív csalódás, hogy a világ egyik apukája lett. :) Nem gondoltam volna róla, olyan passzívnak tűnt, aztán mikor kijöttünk a kórházból, első perctől fogva kivette a részét. A kakispelus kivételével. :)