Árthat a babának, ha nagyon sírok? Ő is szomorú olyankor?

Egyáltalán nem árt, sőt!

Ma már létezik ún. pre- és perinatális pszichológia, ami a babák szülés előtti és körüli lelkiállapotát vizsgálja. A prenatális kutatások azt igazolták, hogy egyedül a tartós stressz az, ami a babára ártalmas. A rövid ideig tartó stressz és az utána következő megkönnyebbülés viszont kifejezetten HASZNOS. Ilyenkor ugyanis a babát olyan hormonális hatások érik, amik megtanítják felkészíteni a stressz későbbi leküzdésére: már magzati korban meg tudja tapasztalni, hogy az átmeneti stresszt megkönnyebbülés követi. Így amikor a születése után találkozik ezzel az élménnyel, már tudattalanul fel tud készülni rá, hogy a stressz elmúlik, és utána megnyugvás következik. Szóval ha legközelebb bármi problémád lesz, akkor is add ki magadból nyugodtan!

Terhességem alatt többször is bőgtem nagyon (kirúgtak, magas down-kockázatunk lett, haláleset a családban, meghalt a 11 éves kutyánk), embrió korában nyilván mindegy volt neki. Magzati korban annyi változást érzékeltem, hogy a szívdobogásom megváltozása és a sírással járó lihegésem miatt jobban mocorgott.

De nem érez szomorúságot, ha te szomorúságot érzel, az nem megy át a köldökzsinóron, ugyanaz, mintha örülnél, arról sem tudja, hogy mi, csak hogy a szívverésed más.

De ugye a magzat nem tudja, hogy te létezel, a tudatos gondolkodás azt jelenti nála, hogy az maga a világ, ami ilyen zajos és néha mozog. Még születése után is egy darabig nem érti, hogy ti nem együtt vagytok egyben.

37hkm