Idegesít a családom. Épp elég nyűgös a terhességem így is! Hogyan kezelnétek ezt?

Szerintem kicsit túlreagálod, lehet, hogy a hormonok teszik.

Mondjuk ha engem ennyire zavarna ez, akkor igenis bezárkóznék a szobámba. Miért ne? Nem kell velük minden nap találkozni.

Kör-email formájában rendezném le a családot :)

"Kedves ismerősöm, családtagom, barátaim!

Az elmúlt hetekben annyi tanácsot, megjegyzést kaptam, hogy -sajnos- elkezdtem azon gondolkodni, esetleg én csinálok-e valamit rosszul. Így hát leültem az orvosommal beszélgetni, mi árt, és mi nem árt a babának, ezeket szeretném veletek megosztani, a gondolataimmal együtt, amiket eddig ezek szerint nem jól fejeztem ki - hiszen újra és újra felmerülnek bizonyos problémák, kérdések. Tehát:

1. Nem kell beszélni a babához. Azt mondtátok, és mondja minden okos, csináljam ösztönösen, úgy leszek jó anyuka. Az ösztönöm nem súgja, hogy beszéljek valakihez, akitől elválaszt a hasfalam, mert nem hallja. Viszont érzi a szívdobogásom, táplálom, melegben van, pancsizik, és köszöni szépen, neki ez elég. Az orvos még viccelődött is, hogy szerencse, hogy nincsenek Dumbó fülei, mert bizony a világban nagyon sok rossz történik, és ha ezt mind hallaná, depressziósan jönne a világra. Nem hallja, szerencsére, ahogy engem sem!

2. Értem, hogy simogatni szeretnétek a pocakom, hiszen azon belül van a baba. De nem érzi a tenyereteket, én annál inkább. Egyébként a férjemből jött ki a kezdet, és tudjuk, hol fog távozni. Ugye azokat a részeket sem akarjátok simogatni? Az orvos erre csak hümmögött, azt mondta, ezt ránk bízza, de családon belül csöppet sem egészséges.

3. Kismama vagyok, igen. Azt hallottam, a terhességi hormonok feledékenységet okoznak. Csak azt hagyták ki, hogy nem nálam, hanem a rokonságnál, mert a jelek szerint a nevem nem jut eszetekbe. A mail végén odaírtam, hátha úgy egyértelmű lesz. Kismamának lenni állapot. Én sem hívlak náthásnak, elhízottnak, stresszesnek. Mert van neved, és az én memóriám egész jó.

4. Valóban káromkodok. És megköszönöm, ha a gyermek születése után rám szólsz, hogy ő ne hallja. Addig azonban lásd az első pontot.

5. És hogy mi árt a babának? Az anyuka, akinek intim zónáit simogatják, akinek már a nevét sem tudják, akit stresszelnek azzal, hogy beszéljen, énekeljen, de ne merészeljen káromkodni, és akiről azt hiszi a rokonság, hogy ostoba, mert magától nem tudja, mi a jó a saját, még meg sem született gyermekének.

Amennyiben azzal a rokonnal szeretnél beszélni, aki továbbra is emberi lény, aki nem szereti, ha simogatják ( a férjnek megengedett, de csak mert ő mosogat), aki ösztönből szeretne anya lenni, és majd kérdez, ha érdekli valami, bátran keress. Amennyiben nem, keress egy másik, magányos kismamát, aki örömmel veszi ezt a tolakodó "kedveskedést"

Köszönöm megértésed: -név-