Folyton aggódok a magzatelhalás miatt. Van valami biztos jele, hogy minden rendben van?

Próbálj megnyugodni, mert rajtad nem múlt semmi, min változtatna ha észrevetted volna, hogy elhalt a terhességed?

Van akinek erősebbek a tünetei, van akinek gyengébbek, épphogy van valami.

Szerintem ha nagyon aggódsz kérj időpontot a dokidtól és nézzen meg gyakrabban.

Sajnálom az előző babát, de hidd el, hogy akkor sem kell hogy legyen terhestünet!

Sokaknak nincs.

És ne legyen bűntudatod, hogy nem vetted észre, NEM HIBÁZTÁL!

A baba egészsége nem azon múlik 95%-ban, hogy mit tesz vagy nem tesz a kismama. (Persze dohányozni nem kell, de a Te esetedben erről szó sincs...)

Régen nem volt ultrahang, és sokáig semmit nem tudtak a babáról.

Az uh nagyon szuper dolog, de nem "babamozira" van, hanem épp azért hogy kiszűrje, ha baj van.

Nem érdemes előbb menni, mert ha "baj van", az kiderül valahogyan, és lehet, hogy elmész, és minden ok és másnap van valami...

Szóval a lényeg, hogy bíznod kell magatokban!

Próbáld elfoglalni magad olyan dolgokkal, amik lekötnek, és amit csinálhatsz.

Legjobbakat!

Az orvosom azt mondta, hogy azt nagyon fontos tudatosítani, hogy nem a te hibád. Akár lassan is, mondogatva. Nem. Az. Én. Hibám.

Még akkor sem, ha anyai oka volt a vetélésnek, akkor sem, ha esetleg újra megtörténik, és akkor sem, ha véletlen volt. Ahogyan nem a férjed hibája, úgy a tiéd sem!!!!

Mindig menj uh-ra vagy dokihoz, ha úgy érzed, jobb, mint a stressz.

Egyébként a vetélésed miatt vagy veszélyeztetett a másodikkal? de furcsa, szerintem ez az orvosodtól nem egy jó policy, mert így még jobban aggódik az ember és jár az agya egész nap. Ha meg leköthetnéd magad mással, sokkal könnyebb lenne. Én ezért is dolgozom a mai napig.

Nekem is volt vetélésem (nem kellett műtéttel befejezni), sosem volt embriónk, a 9. héten történt meg a baj. Én magamat nem hibáztattam a kilökődés miatt, viszont úgy próbáltam a kontrollt visszavenni a kezembe, hogy elkezdtem orvosi segítség nélkül megszervezni a kivizsgálásaimat.

a doki azt mondta, hogy valószínűleg véletlen volt a vetélés, és 3-ig nem vizsgálnak államiban. engem megrendített a "valószínűleg" szó. és mi van, ha nem??? szóval megcsináltattunk mindent, de megérte, mert meglett a baj. anyai oka volt szerencsére, amit tudnak kezelni.

a második terhességem 2 hónappal az első után sikerült. a 12. hétig nem voltunk nyugodtak, utána megnyugodtunk. hát, nem kellett volna, mert a kombinált teszt és az amniocentézisem eredménye közötti 5 hétben az öngyilkosság határára kerültem gyakorlatilag. szerencsére kiderült, hogy egészséges. megnyugodtunk, aztán 2 hét múlva véreztem, kiderült, hogy csak hajszálér. megint megnyugodtunk.

akkor megfogadtam, hogy az agyunk és a lelkünk több szenvedést nem tud befogadni, és elengedtem a parázást. 34. hétben vagyunk, azóta is nagyon hálás vagyok, hogy egy nagyon aktív magzatot kaptunk az élettől, akiért nem kell aggódni soha, mióta nagy mozgásokkal adja tudtomra, hogy él.:)