Altatásos kisműtét a második trimeszterben? Esett át ilyenen már valaki? Lett baja a babának?

Köszönöm a gyors válaszod! :)

A fognak mindenképp mennie kell, nagyobb kockázatot jelent a terhességre (a gyulladásos góc miatt), mint hogy megvárjuk a végét vele. Nagy gyulladásom (még) nincs, de a szervezetemben folyamatosan termelődnek a toxinok miatta, melyek hosszútávon egyáltalán nem tesznek jót a babának. Azt mondták, ez egy időzített bomba, mert ha belobban, a gyulladást okozó baktériumok szétszóródhatnak a véráram útján az egész testben és ez alól a placenta (mint új szerv) sem kivétel. Nagy az esély a koraszülésre, méhen belüli fertőzésre stb. Ezt nyilvánvalóan egy percig sem lehet tovább hagyni, meg kell oldani.

A többi beavatkozást - azt mondták - több részletben is el lehet végezni, 2-3 héten át egyet-egyet (3 egyéb ilyen-olyan, kevésbé problémás, átlagos, de nem tökéletes fogról van szó), így a kezelések időbeli rövidsége, a kisebb (vagy egyáltalán nem jelentkező) fájdalom miatt talán nem öklendezek annyit, mint egy 20-30 perces procedúra során, amikor a csontig dolgoznak majd. :S

Anyukád műtétje egészen elképesztő a magzat vagyis a Te :) egykori közelséged miatt, nekem ez akár a mai technikákkal számolva is hihetetlen dolognak tűnik... és akkor mit mondtak, te is végigaludtad odabent a beavatkozást, míg anyukádat műtötték? Sikerült természetes módon megszülnie Téged?

További véleményeket is szívesen vennék és persze olyan ellenjavallatokat, amiket hiteles emberektől, orvosoktól kaptatok a saját esetetekben.

Egyáltalán, mi történik odabent ilyenkor a babával? Alszik ő is? És mi garantálja, hogy felébred, amikor engem ébresztenek?

Nagyon ijesztő az egész, annak ellenére is, hogy tudom, a várandósság alatt a méhszájzáró műtéteket is altatásban végzik azoknál, akiknél ez a probléma jelentkezik a középidőben.

Első válaszoló: köszönöm! Február 3-ára kaptam konzultációs időpontot, ott nyilván mindent át fog majd velem beszélni a doktornő. Majd jelentkezem!

Második válaszoló: Köszönöm a válaszod! És milyen hosszú volt a műtéted? Úgy értem, időben meddig tartott? Kellett utána fájdalomcsillapítót szedned? És nyilván te is érdeklődtél, neked mit mondtak: hogyan hat ez a babára, mi történik vele odabent? Ébredés után mennyi idővel érezted újra mozgolódni?

Sziasztok!

Gondoltam, megírom, hogy alakult a dolog, okulásból.

Ahogy közeledett a konzultációs időpont, egyre gyanúsabb lett, hogy míg más fogorvosoknál szóba sem jöhetett az altatásos beavatkozás, úgy ennél a magánrendelőnél úgy csináltak, mintha mi sem volna természetesebb...

A doktornőtől részletes levelet kaptam a tarifáiról és arról, hogy most külföldön van, de egy hivatalos tájékoztatást vagy egy csatolt dokumentumot arról, hogy a terhes nők altatásos kezelése hogyan zajlik (végülis elvárható volna, hogy egy ilyen létezzen), nem.

Pár nap múlva konzultációt beszéltem meg a szülésznőgyógyásszal, aki nyilván tudni akarta a baba miatt, hogy valóban indokolt-e az altatás, nem lehet-e helyi érzéstelenítéssel teljesen fájdalommentesen megoldani a beavatkozást mégis és ha nem, akkor ellenkező esetben milyen anyagokkal dolgozik a hölgy (fájdalomcsillapítók, altató stb.).

Ugyan tudtam, h külföldön tartózkodik a fogorvos asszony, de a részletes árajánlatot és a nem hivatalos szövegű áradozását az altatásos kezelésről is külföldről küldte, írtam neki. Azt hittem eddig, hogy egy email nem zaklatás, nem egy zavaró telefonhívás, hisz akkor válaszol rá amikor akar - feltettem hát neki a szülészem előzetes kérdéseit (amik megvitatása után mentem volna csak el egyáltalán a fogászati konzultációra) és azt is, hogy milyen folyamaton megy közben keresztül a baba a pocakomban...?

Pálfordulás. Mert a válaszában a kedves doktornő úgy lehordott, mint a pengős malacot, hogy miért zavarom, hogy nem véletlenül írta, hogy bővebb tájékoztatást később és hogy ő megmondta, h külföldön van, majd 3 szóban odavetette az altatók-érzéstelenítők nevét és közölte, h semmilyen más kérdésemre nem hajlandó válaszolni, csak Magyarországon, a konzultáción (x ezerért).

Gondolhatjátok, mennyi bizalmam maradt ezután...

Így eldöntöttem, hogy akármi történik, képes leszek bármilyen fájdalmat elviselni a baba érdekében és láss csodát, tegnap túl is estem a beavatkozáson egy másik orvosnál.

Közel egy órán át tartott a beavatkozás (fogkőleszedéssel együtt). A fog több darabban jött csak ki, alatta pedig ciszták voltak, tisztítani kellett a sebet és varrni is... Katptam 5-6 szurit, ami a szövetekben felszívódott és nem jutott el a babáig.

ÉS...

SEMMIT NEM ÉREZTEM! Ma reggel már nem is fáj a seb...

Az altatásos fogászat - az orvos szerint, aki tegnap kezelt - semmi más, csak lehúzás, humbug. Az pedig, hogy milyen hatással lett volna a kicsire, bizonytalan. Szerinte nonszensz, hogy pusztán a pénz miatt képes lett volna a hölgy elaltatni engem és 35 dekás magzatomat is aki utána vagy felébred, vagy nem... Az altatást a fogászatban csak akkor szokták alkalmazni, ha valakit autóbalesetből, traumából, hegyi zuhanásból stb. hoznak be. Más esetekben (nem a fogászatban) pedig akkor, ha a helyi érzéstelenítés nem elég, viszont az édesanya élete/egészsége veszélyben van... a protokoll az, hogy az anyai élet az elsődleges a várandóság alatt, de nem a fogászatban...

Egyébként, azt mondta, nincs olyan kezelés, amit ne lehetne akár egy kismamának is helyi érzéstelenítésben megcsinálni teljesen fájdalommentesen - orvos, tapasztalat és prémiumanyagok kérdése... Egy altatás egy átlagemberre nézve is veszélyes, főleg, ha indokolatlan... Nálam jobban senki nem félt a fogorvostól, évek óta halogattam a kezelést (ezért vált ilyen súlyossá a fog állapota). Nem szabad! Semmit nem éreztem, csak a szurikat, de még csak azok sem fájtak!

A számban az összes gócot eltüntette a doki és nagyon örülök, hogy elmentem hozzá.

A baba végig mozgott, megszüntettünk egy gyulladást és a pénztárcám negyedannyival kevesebb most, mint amire a másik helyen számíthattam volna.

Szívesen leírnám a hely nevét, de elég arrogánsnak és fifikásnak tartom a doktornőt ahhoz, hogy annak következményei lennének. Talán elég annyi, hogy a fájdalommentes fogászat vezető szakembereként hirdeti magát a fővárosban, áradoznak róla a honlapján... a facebook-oldalukon viszont sorra kapja a negatív, csalódott hozzászólásokat. A legutóbb egy hölgy írta le szomorú tapasztalatait és azzal zárta le a sorait, hogy a szíve mélyén érzi, hogy a doktornő jó szakember, de út közben nagyon elcsúszhatott valami...

Köszönöm, ha elolvastátok!