Vállalnátok így második gyereket?
válasza: válasza: válasza:De aranyos vagy! :)
A terhesség alatti depressziónál megmagyarázhatatlan erős szorongás jön rád, zavar az is, hogy a pocakodban a baba. Szereted, akarod őt, de már alig várod, hogy vége legyen, és ez borzasztó érzés...bepánikolsz attól, hogy a hasadban van. Nem tudod élvezni, hogy mozog a kicsi, attól is szorongsz. És nem a szüléstől félsz, egyáltalán nem.
Miután megszületett a pici és hazajöttünk, olyan hihetetlen megkönnyebbülést éreztem. Szerencsére én az első pillanattól nagyon boldog voltam, hogy itt van.
válasza:Én is depresszióra hajlamos vagyok. Már a húszas éveimben voltak rossz időszakok.
Nekünk három gyerekünk van, gyógyszer sosem szedtem, igaz pszichiáternél nem jártam, csak pszichológusnál. Én az tanultam meg, hogy felismerem a depresszió érkezésének első jeleit és azonnal tenni kezdek ellene, mielőtt még súlyosbodna, így sikerül elkerülni már, hogy bedurvuljon. Utoljára 10 éve volt nagyon rossz, amióta a gyerekek meg vannak, azóta rövid ideig tartó rossz fázisaim voltak csak.
Én sajnos folyamatosan sírok, és nem vagy alig tudok beszélni olyankor, egy megmagyarázhatatlan félelem érzés ural el. NEm bírok emberek közé menni és olyan, mintha senkivel nem lenne kapcsolatom, mintha megszűnnének az érzelmeim. Elég ijesztő. NEm bírok semmit csinálni, felöltözni, ellátni bármilyen feladatot is nehezen.
A férjemnek annyit tudok csak kinyögni, hogy "nem vagyok jól" és patakokban sírok.
Viszont ha érzem jönni, azonnal erőt kell vennem magamon, kimenni emberek közé, fényre. (Bár valami miatt jellemzően nyáron a legrosszabb, ezt én sem értem, miért.)
Szóval én nem látom akadályát egy gyereknek, de érdemes esetleg egy terapeutával is beszélni erről.
Mondjuk az éppen pozitív, hogy valaki(k)ről gondot kell viselned, mert ez eltereli a figyelmet a negatív gondolatokról.
GOndolom az első terhességed 8. hónapjában már csak üldögéltél és várakoztál, a depresszió ilyenkor "hajlamos lecsapni", amikor 1000 dolgod van, és aktív vagy, akkor kevesebb az esélye.
Neked sem lehet könnyű. :(
Igen, felkerestem egy szakembert, azt mondta, mindkét irányba mehetnek az érzéseim, majd akkor kezeljük ha kell, végszükség esetén enyhe gyógyszer is szedhető.
Gyakorlatilag igen, itthon ültem. Spontán jött össze, de nehezen, emiatt nagyon drukkoltam végig, nehogy valami baj legyen. Meg az alvással voltak problémáim, illetve így kezdődött, aztán jött a kimerültség, ami ezt hozta magával. Próbáltam nyugtatni magam, hogy a 3. trimeszterben ez teljesen normális, hogy nem tud aludni egy kismama, dehát aki szorong, annál ez nem ilyen egyszerű. :(
válasza:Ezt most valahogy nem tudom, már 4 éves lesz a legkisebb, de biztos voltak nehéz időszakok, nekem az utolsó terhességem elég problémás volt, így inkább erre emlékszem, ahogy a különböző problémákon borultam ki, arra hogy a depresszió erős lett volna, arra így nem emlékszem.
Mondjuk nekem nincs "betegség tudatom", és sosem gondolkoztam azon, hogy "mi van ha előjön" ilyen vagy olyan szituációban, inkább ha érzem jönni, akkor próbálok tenni ellene. Rövid távon ebben nem mindig vagyok sikeres, de hosszú távon igen. :)
Nekem a férjem tud segíteni, ha Téged is támogat ebben, és megérti, hogy ez egy valós probléma, nem csak "nyuszikám ne hisztizzél" szinten kezeli, akkor az is nagyon jó.
Szerintem ha az ember tudatában van annak, hogy mi is van, az már fél siker. :)
(Egyébként eleinte nekem is ez volt a legrosszabb, hogy csak akkor értettem meg, hogy mi is van, amikor már nyakig benne voltam...)
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!