A kutyák télleg megérzik, a terhességet meg az első gyerekek is meg érzik, a kistesót?

Van amelyik kutya megérzi, van, amelyik nem.

Mint ahogy olyan kutya is létezik, amelyik az epilepsziás rohamot is megérzi, és még előtte szól.

A gyerekek nem hinném, hogy megérzik az ilyet.

Max a még szoptatott kicsi, de csak a tej megváltozott ízét érzi, nem a tesót.

Minden kutya megérzi, mint ahogy az epilepsziás rohamot is, csak nem minden kutya jelzi.

Egyébként ez az első gyerek dolog nem egészen stimmel. Egy csecsemő akit szoptatnak talán megérzi, hogy valami változott, de azt nem, hogy kistesó van a dologban. Egy 5-10 éves gyereknek meg néha már csak akkor tűnik fel, ha nagy a pocak.

Volt egy kajla kan kuvaszunk (60 kg :D), mindig úgy játszottunk, hogy taszigáltuk egymást, ment a huzavona meg a lökdösődés stb. Simán egymásra is feküdtünk játék közben, bírkózás, hempergés.. lehetett dögönyözni. Egyik nap hívtam játszani, hozza is lelkesen a labdáját és lebiggyeszti elém, holott a szokás az volt, hogy feltámaszkodik a vállamra mielőtt elkezdjük a mókát. Hívom hogy gyere ölelj meg- semmi. Csóválja a farkát, hunyorog rám, aztán bökdösi a labdát.... mondom jó, bírkózzunk - nem jön. Meglökdösöm, incslekedek vele - semmi. Egyedül arra volt hajlandó, hogy ha elrugtam a labdát visszahozta. Mondtam is a férjemnek, beteg a kutya, nem akar játszani.. kimegy, vele a szokásos heves testkontaktusos bírkózást leműveli. Na, egész nap szomorkodtam meg agyaltam, hogy miért utált meg a kutya, mi baja velem?

Másnap pozitívat teszteltem.

Amíg meg nem szültem, a kutya egyszer nem lökött meg, nem állt a vállamra, se semmi. Hazaértünk a kórházból, jó alaposan beleszimatolt a babahordozóba, megvárta, hogy a férjem bevigye a babát, és abban a szent pillanatban ahogy becsukódott utánuk az ajtó, lerohant a szokásos játékos módján.

Amikor később egyik reggel megint nem akart bírkózni, első dolgom volt a patikába menni tesztért. Pozi lett.

Ahogy az öcskös meglett, újra gyömöszkölhettük egymást.

A gyerekek i érzik szerintem.

A lányom kicsi volt (végül 17 hónap lett köztük összesen), nem beszéltünk neki a koraterhességről, gondoltuk bőven ráérünk még ezzel. Egyik nap heherészik a hasamat nézegetve. Kérdezem, mi olyan vicces? Erre ő: murisak a gyöngyök a baba szájában! ??? hát hogy ott vannak a szájában a pici fehér gyöngyök és az nagyon viccesen néz ki, mint egy nyaklánc, mint egy gyöngysor. Alig vártam hogy elaludjon, guglira fel, és jött a sokk: abban a terhességi hétben voltam kb, amikor a fogcsírák kialakulnak a magzatnál. Másnap megkérdeztem ,hogy milyen babáról mesélt nekem tegnap? hát arról ami a hasadban van, anya! miért ,te nem tudtad hogy ott van?

" Szellemi dolgokat is sokáig látnak ".

Nem lehet inkább az " gondolatátvitelen keresztül " neszelik meg a dolgokat?

Karácsonyra szánlót kap. És az anya fejébe annyira benne vannak a köré tartozó kérdések.