Leendő Édesanyák! Hányan vagyunk, akik júliusra várjuk a babánkat?

Én nem vieselem túl jól, főleg lelkileg,alig alszom,valahogy az az érzésem h vége a fiatalságomnak, látom a sulis diákokat és elbőgöm magam. Sajnos én nehezen mutatom ki az érzéseimet, néha már úgy érzem lehet nincsenek is:(. És ha mozog a baba is olyan ijesztő, utálom magam.Nem tervezett terhesség volt, talán ezért, félek mi lesz ha megszülöm...a doki is kéredze csináljon e 4D -t de inkább nemet mondok, mert szégyenlem ha még majd akkor sem érzek semmit.

Mindenkinek boldog babvárást kívánok!

Ugyan, ne hagyd, hogy legyőzzön ez a fránya depresszió!

Volt, hogy én is ugy éreztem, na most vége a világnak, vége az életemnek, és innentől csak a gyerek...de rájöttem,hogy butaság.Mikor megláttam 4D-ben azt hittem ott helyben sirva fakadok az örömtől.Amit ott leművelt!:)Támasztotta a kis fejét, utána mintha az orrát turta volna, jó érzéssel töltött el látni, hogy ő az enyém, és milyen kis cserfes kiscsaj lesz.És az élet még csak most kezdődik.Nem kell a négy fal közt lennünk velük, ugyan ugy mehetünk kirándulni, csak már nem ketten, hanem hárman.Néha én is megijedek, mikor elvagyok merengve, és hirtelen megmoccan, de ehhez még hozzá kell szoknom.Ne lásd ilyen borúsan, hidd el egy csoda amit mi átélhetünk.