Aki volt 4 d ultrahangon az nem sirta el magát?

Én a 12. heti UH-n pityeredtem el egy kicsit, mikor meghallottam a kis szívét és a doki megmutatta a monitoron.

A szülésről még nem tudok nyilatkozni! :)

Az első gyermekemnél /kisfiú/ nagyon érzékeny voltam, képes voltam a buszon elpityeredni magam, amikor dudorodott a pocakom egy talpacskától vagy buksitól. Az első szívhanghallgatás egy csoda volt, ott kibuggyantak a könnyeim, a 12. heti genetikai úgyszint: magándokinál csináltattuk, nagyon profi uh-géppel, minden apró kis rezdülését nagyon élesen láttuk, nagyon megható volt. Aztán a 26. hétben a 4D: először láttam igazán a vonásait, gyönyörű pasiarcot, totál olyan volt, mint a férjem, na, ott megint pityeregtem. Aztán a születésekor is, azután is, az első igazi kacagásakor 3 hós korában. Most 2,5 éves, és rendszeresen pityergek, amikor nem látnak, ha a régebbi fotOkat nézegetem.

A kislányomat már kevésbé érzelgősen vártam, hihetetlen boldogok voltunk, de az egész terhességem alatt erősebb voltam. A fiam nem igazán engedte nekem, hogy érzelegjek /nem volt egy magányos pillanatom sem/. De a kislányom első kacaja szintén megríkatott, valamint akkor szoktam még elmorzsolni egy-egy könnycseppet örömömben, amikor a kisfiam bohóckodik a kislányomnak, és mindketten gurgulázva kacagnak. Az csodálatos!