Valahogy nem tudom átadni magam a várakozásnak így, hogy SEMMI tünetem nincsen. Érez valaki hasonloan?

Nekem sincs tüntetem. 22 hetes vagyok, egész nap pörgök, futok a két évesem után, ellátom a háztartást, altatásidőben dolgozom itthonról, sokat sétálunk, iszonyú sok dolgom van... és akkor este lefekszem, és érzem, hogy rúg és rájövök, hogy Jesszusom, ma még nem is gondoltam rá. ÉS ez szörnyű érzés, iszonyú lelkifurdalásom van miatta. Eleinte azt hittem, mire pocakom lesz, már ráhangolódom, de sajnos nincs így. Úgy érzem, döbbenet lesz a szülés, hisz még fel sem fogtam, hogy várandós vagyok és túl vagyok már a felén. Tünetem sem volt, semmi. Minden labor tökéletes, az orvosomhoz sem kell mennem, csak nagyon ritkán. Nem tudom, mi lesz így.

Ugyanazt elmondhatom, mint az előttem szóló. Szintén a 22. hetet taposom, és nekem is van egy 2 éves lányom, aki örökmozgó. A mostani terhességem teljesen tünetmentes volt, ha nem mocorogna a pocakomban a babám, talán észre sem vettem volna, hogy van. Még a hasam is kicsi, annyira, hogy még senki (akinek nem mondtam el) nem vette észre, hogy terhes vagyok! Pedig vékony vagyok. Dolgozom heti 30 órában és sportolok is... Igazából nem is hiányoznak a rosszullétek, és a hatalmas has, hiszen akkor elképzelni sem tudom, hogy bírnám az iramot a mega sajtkukac kislányom mellett!