Anyukák! Titeket mivel várt haza a férjetek/párotok mikor szülés után hazaérkeztetek a kórházból?

A serpenyő amit szülés előtti este a mosogatóba tettem ugyanúgy pihengetett.

A tányérkészlet kifogyott a szekrényből.

Egy négyévessel maradt kettesben, közben dolgozott és futkosott be hozzám.

De mikor hazaértünk, kiborultam. :)

10-es, nem semmi...a kovetkezonel beerem a bevasarlassal :)))

9

rendben volt a lakás, kicsit bántott, hogy a tejfakasztón megitták az én dugi piámat is, nem szoktam inni, csak nagyon ritkán, de azt úgy nézegettem volna a szoptatás hosszú hónapjaiban... :D

viszont rá pár napra kaptam tőle egy pár gyönyörű fülbevalót azzal, hogy majd az újszülött kisfia lányának adom születésekor :)

Ragyogó tisztasággal, renddel, és a kedvenc fogásaimból álló menüvel ebédre. Nagyon megható volt. A két éves kisfiam ünneplő ruhába öltöztetve, a férjem frissen borotváltan, csinosan várták a kislányunkat haza. Hát, nagyon sziruposan hangzik, de elsírtam magam. Nyilván a hormonjaim is dolgoztak, meg nagyon hiányzott a férjem és a kisfiam a kórházi napokban, de csak tartottam, öleltem Őket és potyogtak a könnyeim. Nagyon szép pillanatok voltak.

Ja, és van egy táblafestékkel lefestett falfelületünk, amelyen a kisfiunk szokott krétával rajzolgatni, na arra írt egy csodás köszöntő üzenetet nekem és a pici lányunknak. Nagyon szerencsés vagyok.

Az "Ugye anyád nem marad sokáig?" kérdéssel.:D

Sokáig bent tartottak minket a kórházban, pont dolgozott, amikor hazajöhettünk. Kitakarított, vett ennivalót (pont akkor intéztük volna a nagybevásárlást, amikor beindult a szülés), és egy nagy csokor virágot, megköszönte, hogy ilyen csodálatos gyereket szültem neki.

Anyukám itt volt pár napig segíteni, mert szezon közepe volt, a férjem nem tudott elszabadulni a munkából. Ki nem állhatják egymást, de az a pár nap tökéletes nyugalomban telt, lesték minden kívánságunkat. Semmi más dolgom nem volt, mint a lányunkkal foglalkozni és pihenni.