Tényleg olyan "szörnyű" lesz, ha megszületett a gyerek?

Én két kisfiú anyukájaként mondom, hogy igen, nagyon-nagyon nehéz az első 3-4 hónap.

A teljes kiszámíthatatlanság, a fizikai és idegi fáradtság, a bizonytalanság, hogy jól csinálod-e, a bezártság, mert egy néhány hetessel azért nem olyan egyszerű bárhová is menni, ha szoptatod, akkor az a fajta kötöttség, szóval nekem mindkét gyerkőcnél nagyon nehéz volt.

A kicsi most 2,5 hónapos, nyilván vele már sokkal rugalmasabb és lazább vagyok, mint anno a tesójával, cserébe viszont ő sokkal sírósabb és hasfájósabb, mint a bátyja volt.

Igen, nehéz az első pár hét, az első pár hónap.

De soha szebb és jobb dolog nem történt még velem, mint a két gyerkőcöm születése, létezése.

Mikor már 1-2-3 évesek, akkor már nem számít az első pár hónap nehézsége, mert annyira aranyosak tudnak lenni, hogy értük bármi megéri!

Egy kisbaba nagy figyelmet igényel, és ugye nem biztos, hogy épp akkor alszik, amikor te fáradt vagy... Nekem a legnehezebb a fáradtság, a kialvatlanság volt az egészben. Főleg második gyerekkel, amikor már ott a nagyobbik, aki szintén figyelme kér.

De mondom, az első hónapok elrepülnek, a gyerekek hamar megnőnek, aztán paff...majd szépen le is lépnek, és valószínű ilyenkor az ember picit visszatekerné az időt, amikor még babusgatni lehetett őket (és nem a fáradtság fog eszembe jutni évek múltán, hanem inkább a babaillat, a csöppnyi kezecskék, a vidám babamosolyok).

Nekem az első három hónap könnyű volt de 3-6 hóig maga a rémálom. Aztán egy éves kortól kezdett normalizálódni az életem, amikor már el lehetett mellette lenni meg ki lehetett vele menni hosszabb időre (előtte csak ordítani tudott a babakocsiban, semmilyet se viselt el.)

Most 2 éves és szuper tartalmas nyárra készülünk:)

Szerintem tök nehezek az első hetek. Nekem nem rózsaszín köd az első pár hét. De ahogy nő a baba, egyre könnyebb és egyre jobb minden.

Én mindkét gyerekemmel "túléltem" az első heteket. Utána viszont elkezdtem élvezni az anyaságot, rugalmasabb lettem.

Szóval a reklámokban látott fantasztikusan egyszerű, boldog, mézes-mázas babakorszak nálam nem létezett. Édesek voltak a babáim, mi tagadás, de az jobb, ha már nagyobbak! :)

Szia!

Nekem az első 2 hét volt nehéz. Megszokni, hogy itt van,hogy éhes éjjel,hogy nem aludhatok egész éjjel, hogy hozzá kell alkalmazkodni .Aztán belerázódtam .

Nekünk szerencsénk van,mert nem volt hasfájós a kislányunk, és 6 hetes kora óta nem kel éjjel.

Most lesz 15 hetes, én nagyon élvezem ezt az időszakot. 😃

És ez nem a rózsaszín cukormáz vagy ilyesmi ,tényleg őszintén írtam neked, én nehezebbre számítottam .

nekem egyáltalán nem lett volna szönyű, ha nem mindenre utólag jöttem volna rá a tapsztalatlanság miatt.

simán beleszoktam a 2-3 órás alvásokba( tehát hogy apránként adódik össze egy éjszakai alvás)

-fürdetésnél sírás oka volt, hogy nem jó meleg a víz, fázik

-hasfájás kb 3-4 hósan esett le, azonnal hatott a csepp..

-de én még akkor sem kapcsoltam ha éhség miatt sírt...

mire mindennel tisztába lettem, angyalbabám lett. mosolyog, eszik, alszik, játszik, el van önállóan is, szóval az elején minden kínja miattam volt.

Nekem csak az első pár nap volt nehéz, mert nagyon aggódtam és mindentől szörnyen féltettem a babát. De ez kb egy hét alatt elmúlt (illetve normális szintre csökkent), és azóta semmi gondom sincs.

Mondjuk az én lánykám annyira nyugodt baba, hogy most két hónapos, és eddig kétszer hallottam úgy igazán sírni. Egyébként csak nyöszörög picit vagy gügyörészik, szerencsére elvan magában, nem kell állandóan szórakoztatni. És az éjszakát is végigalussza a legelső pillanattól kezdve.