Van itt olyan, aki külföldön, távol mindenkiétől szült? Nem volt sértődés, vagy akármi konfliktus? Vagy mitől volt jobb?

Attól is függ, melyik ország. Nagy-Britanniáról és Hollandiáról pl. rengeteg rosszat olvastam, és Németországról sem mindenkinek jó a véleménye. Olyan szempontból sem mindegy, mennyire lesztek messze: Bécsbe pl. simán át lehet menni babát látogatni, de Montreal vagy New York már nem olyan egyszerű. :)

Fél év után nem korai amúgy? Mi van, ha azonnal összejön? Az adott ország biztosítási rendszere lényeges szempont, nem mindegy, mennyi idő után leszel biztosított, hogy ingyen szülhess a kórházban, illetve kapj szülés utáni támogatásokat (mint itthon a GYES, családi pótlék stb.)

Mi 1600km lakunk a szülőktől, én nagyon örülök, hogy távol voltam tőlük. A hasamat is csak fényképen látták, mert nem szeretem mutogatni magam.

Nekünk igy a jó, megmondtuk, hogy pici babával ilyen hosszú utat nem vállalunk be, most anyósék, majd az én szüleim.

Itt sokkal jobb minden mint otthon, terhességi csomag sem kell, csak a papirok.Nagyon aranyosak voltak a szülésnél is. Szóval nem bántam meg.

Egz 18 éves meg egy 2hónapos lány anyukája :)

Szia! Külföldön élünk, hamarosan szeretnénk babát. Hát ilyet hiába mondanának, hogy menjünk haza, mert látni akarják az unokát, most sem tudnak mit csinálni, mert nincs korlátlan mennyiségű szabadságunk (aminek ráadásul egy részét pihenve szeretnénk eltölteni, és azért a hazautazás elég sokszor sokkal inkább rohangálás). Másrészt pénzbe is kerül. Otthonról majd nem sok mindent csinálhatnak, max. skypeon próbálhatnak meg nyúzni, de az meg rajtad áll, hogy hagyod-e:) Nekem egyik közeli rokonom várhatóan be fog majd jelentkezni kérés nélkül, hogy jönne látogatni, és tudom, hogy ott lesz egy meccs, amit le kell majd játszani. Annyit lehet ezzel tenni, hogy kedvesnek, de határozottnak kell lenni, és nem kell mindent többször elismételni, ha nem értik meg elsőre.

Ha meg megsértődnek, azzal már úgysem tudsz mit tenni, leglább nem kell személyesen találkoznod velük addig, ameddig lenyugszanak. Ráadásul a kisbabát sem célszerű hosszabb úton rángatni, ha nem muszáj. Ha látogatni akarnak, menjenek ki, vegyenek ki maguknak egy szobát valahol, mindezt azután, miután megbeszélték veletek, hogy alkalmas-e.

Melyik országba mentek? Az utolsó kérsedre nehéz úgy válaszolni, hogy ez nincs benne. Én Németországról tudok nyilatkozni egyelőre itteni barátnőm által, ő nagyon meg volt mindennel elégedve. Nem nagyon beszéli a helyi nyelvet, ami nehézség volt, így a férje általában ment vele a vizsgálatokra. A kórházi ellátásra mondta, hogy nagyon jó volt, csak gyorsan "kirakták" (itt nem szokás sokáig bent lenni, ha egyébként minden rendben volt a szüléssel). Ő választhatott kórházat is (kórházi nyílt napok vannak). Van lehetőség sok alternatív dologra/pózra vajúdáskor/szüléskor (pl. itt már lehet vízben szülni, nemcsak vízben vajúdni), jellemző a gátvédelem, és a természetes szülést jobban támogatják.

Más országban nem tudom, hogy van.

Első vagyok. Persze, hogy nem a segélyért megy ki az ember, de ha babával otthon kell lenned, akkor is élni kell valamiből. :)

Az jó, ha mindennek utána tudtatok nézni, az a lényeg, hogy ne akkor érjen meglepetés a biztosítással, támogatásokkal kapcsolatban, amikor már késő.

Azért Németország még nem a világ vége, a szülők ki tudnak menni látogatóba. Gondolom, azt nem várják el tőletek, hogy pár hetes csecsemővel utazzatok ekkora távon, így marad az, hogy ők látogatnak titeket.

Mi kint vgagyunk Németországban, 17 hetes terhes vagyok. Mire vagy pontosan kiváncsi?

A sértődésről még nem tudok nyilatkozni, de nálunk lesz az 100%

36 hetes vagyok, 4 eve kint elunk. (nem Nemeto) Tudtak, ha jon a baba, itt szulom meg, nem otthon. Tavolabbi rokonok erre racsodalkoznak, kerdezik, a nagyszulok hogy latjak igy az unokat? Mondtuk, akkor, ha meglatogatnak. Nem az elejen jonnek, szules utan, mert eloszor egy onallo kis csalad akarunk lenni. Ezt is, mint ahogyan a kulfoldon szulest is elfogadtak. Persze nem orulnek neki, de tudtak mar egota, hogy bizony ez igy for tortenni. Skype-on latjak a hasam novekedeset, a babat 2 honapos koraig is skype-on latjak.

Ez van, mi tudtuk, mit vallalunk, ok pedig elfogadtak. Sertodes nincs, csak faj nekik, tudom. De a jovonk erdekeben mi igy dontottunk. Ha sertodes lenne, akkor elmagyaraznank a helyzetet meg1x, ha az sem eleg, akkor egy kicsit ritkabban beszelnenk skype-on, amig meg nem ertik, miert is alakult ez igy. Nem kelle negedni az erzelmi zsarolasnak.