Ti hogy viselitek lelkileg a túlhordást?

Mind a két gyerekemmel ráhúztunk. De ez igazából "csak" terminus túllépés, +2 hét után beszélünk túlhordásról.

A nagyobbnál nem zavart, igazából csak kellemetlen volt minden nap bejárni december közepén a kórházba. Tömegközlekedve már nem is ment, naponta 2*1,5 órát. Anyósom hívogatott volna, de vele megbeszéltük, h úgyis bejelentkezem minden nap, napközben meg le van némítva a telefonom, hiába hív bárki is. Szüleimmel ugyanez volt, nst után mindig mondtam, h megyünk haza, másnap újra próbálkozunk :) A kicsinél fizikailag vacak volt. Már fájt mindenem, az egyik lábam alig mozgott. Nála jöttem ki bőgve az orvostól 40+1 naposan. Férjem majdnem frászt kapott, alig tudtam neki elmondani, h nincs baj, csak még mindig nem szülök. De legalább vele kevesebbet húztunk rá.

Ez nem verseny. A babáknak nagyon kicsi hányada születik a kiírt időben.

Én úgy voltam vele, hogy a kiírt időpont az csak egy támpont, előtte 4 héttel, de még utána 2 héttel is szülhetek. 40+1-nél bementem a munkahelyemre, úgy néztek rám, mint egy ufóra, hogy mit keresek én még ott, hát hogyhogy nem szültem.

Fizikailag nem viselt meg a terhesség, kimondottan élveztem, más elvárásainak pedig amúgy sem szokásom megfelelni.

Szerintem próbálj meg pihenni, lazulni, csináld amit szeretsz, jó esetben van még pár napod. Írtad, hogy rendszeresen vizsgálnak, ha gond lenne a terhességgel, megindítják a babát, amíg nincs gond, addig csak kicsi kényelmetlenség. Szülés után valószínűleg kellemetlenebbül fogod magad érezni, bár persze ez sem biztos hogy így lesz.