Hogyan mondjam el a főnökömnek, hogy terhes vagyok? Nehéz a dolgom mert férfi. Mivel kezdjem?

Én ezt mondtam:

"Van egy jó és egy rossz hírem. A jó, hogy terhes vagyok, a rossz, hogy többet nem jövök dolgozni. De akármiben tudok segíteni szólj és bejövök pár órára."

Látszott, hogy nem túl boldog, de gratulált.

Én külföldön élek és nálam is csak ennyiből állt a bejelentés: "Van egy jó hírem, terhes vagyok." Majd kérdezte, hogy mennyi idős a terhesség, ezen jól megdöbbent, mert én a magyar rokonság javaslatára megvártam a 12. hetet a bejelentéssel, közben meg kiderült, hogy itt ennek nincs sok alapja, divat bejelenteni akkor, amikor kiderül. Még viccesen megkérdezte, hogy ikreket várok-e, és megbeszéltük, hogy mikor ülünk le hármasban beszélgetni a hr-essel, merthogy a pontos tennivalókról majd ő tud felvilágosítani.

Az én főnököm sem ivott az egészségemre, nem volt boldog, de speciel az ő boldogsága érdekelt legkevésbé. :-)

Őt inkább az készítette ki, hogy akkor két hónapon belül én voltam a harmadik, aki bejelentette a babát, azóta is bármelyik kollegina keresi fel őt az irodájában köszönés helyett már a "Terhes vagy?" kérdéssel kezdi. :-)

Nekem is nehéz volt, mert szintén férfi, sőt 40 éves agglegény, de olyan, akinek talán még soha nem volt nővel dolga, és nem is veszi a nőket emberszámba, az anyaság meg eleve elítélendő dolog...Nos ilyen körülmények között is meg kellett tennem, a következőket mondtam. "Olyan öröm ért, h. kisbabám lesz, és neked mint főnökömnek ezúton hivatalosan is bejelentem!" Punktum. Megvártam természetesen, h. legyen kiskönyvem, csak utána mondtam neki, majd közöltem, ha nem jön közbe semmi, max. félidőig fogok dolgozni.

37 hetes kismama

Hasonló volt az én helyzetem is, csak annyival volt nehezebb, hogy én még a próbaidőmet töltöttem amikor megtudtam, hogy terhes vagyok. Azért a 12. hetet én is megvártam. Nem volt mit tenni, összeszedtem magam és őszintén elmondtam neki mi a helyzet. Mondtam neki, hogy nem számítottunk rá, (ami persze igaz is volt) de ha már így alakult nagyon örülünk neki. Megbeszéltük, hogy ameddig tudok dolgozom. Meglepődtem a reakción, de azért persze végig izgultam a maradék 1 hónap próbaidőt. Egyenlőre nincs gáz, de lehet, hogy csak azért, mert október 1-én lejár a szerződésem és nem hiszem, hogy meg lesz hosszabítva és majd csak december elején szülök. Még erre is ki kell találnom valami megoldást.

Sok sikert és nagyon boldog babvárást :)

24 hetes kismama

Egyetértek az elsővel:-)

Nekem azért volt nehéz, mert 3 hónapja dolgoztam, és hosszútávre terveztük mindketten, és azt mondták nem lehet babám. De lett.

"Kellemetlen kicsit, de egyben csodás is: babám lesz. Nem így terveztük, bocsánat, de örülünk neki..." A főnök is meglepődött, mert mint kiderült, el akart küldeni, mert bezárta a boltot... 2 napon mult, hogy kaptam táppénzt...

Szia!

Az én főnököm is hosszú távra tervezett velem. A munkámnak éltem, és ezt ki is használta a cég rendesen. A 12. hét után leültem vele szemben, és a szemébe mondtam simán, hogy babát várok. Gratulált, persze nem tűnt túl boldognak, de nem volt semmi negatív reakciója sem. Azt mondta kezdjek el minél hamarabb egy hasonló kaliberű utódot keresni, és tanítsam is be. Hozzá tette még, hogy "babázás után" vissza vár. Azt hiszem szerencsém van vele.

A rokonoknak persze elmondtuk, szinte mindenki örült a sógorom kivételével.Az ő reakciójánál (ami persze rosszul esett)eldöntöttem, hogy lesz...-om hogy ki mit gondol. A lényeg, hogy én , a párom, és a szüleink nagyon boldogok vagyunk, és sok-sok szeretettel várjuk a babánkat!

Van olyan ismerős aki csak abból tudta meg, hogy feltűnt neki a pocim:)