Megosztana velem par egyedulallo kismama, anyuka a tapasztalatait a terhessegrol, a szulesrol es a mindennapokrol?
Én szülés után 1 hónappal maradtam egyedül.
Most 2 éves a lányom, jelenleg sincs senki az életemben.
Hogy anyagilag nehéz, az nyilvánvaló.
Lelkileg attól függ, milyen a személyiséged.
Nekem iszonyat nehéz, minden egyes nap szenvedek, a túlélésre játszom, alig várom a szeptembert, hogy végre bevegyék óvodába a gyereket és én kereshessek munkát, ne kelljen 24 órában csak a gyerekkel lenni, mert teljesen leszívja az energiám.
Ami még ettől is rosszabb, az az, hogy nincs mellettem egy társ akit szerethetek, aki engem szeret, akihez odabújhatok, átölelhetem.
Olvasom, hogy néhány egyedülálló anyuka azt írja, hogy a gyereke a mindene, hát én nem ilyen vagyok, nekem kínszenvedés egyedül gyereket nevelni segítség nélkül, szerető társ nélkül élni maga a pokol.
Én egy 8 évig voltam együtt a gyerekem apjával, amiből 5 év házasság volt. 3 évig próbálkoztunk a babával, nem jött össze, már volt időpontunk meddőségi klinikára, amikor pozitiv lett a tesztem. Rá egy hétre rájöttem hogy a férjemnek hónapok óta viszonya van. Nem akartam egy percig se vele maradni, pedig ő nem akart elválni, könyörgött meg minden, de nekem már késő volt.
Egyedül vállaltam a babát. Igazi boldog babavárás volt, lakás felújítás, baba szoba tervezés mindent pozitívan éltem meg. Szerencsére jól állok anyagilag, igy ez a része nem okozott problémát, jókat nevettem a civakodó párokon a baba boltokban, én azt vehettem meg amit jónak gondoltam, nem vívtam öl harcot senkivel hogy melyik babakocsi is lenne ideális. Lassan másfél éves a fiam, több lehetőségem is volt már kapcsolatra, de az az igazság, hogy egyenlőre jól érzem igy magam. Sose voltam szingli, mindig alkalmazkodtam másokhoz, most csak a fiamnak akarok megfelelni. Idővel biztos be fogokok engedni valakit az életünkbe, de egyenlőre nem állok rá készen. Mindent meg lehet oldani egyedülállóként, hozzá állás kérdése az egész szerintem, én valahol még büszke is vagyok rá, hogy mindent kézben tartok.
Remelem sikerul az osszekoltozes Nektek. Ha csak ez az akadaly, es joban vagytok, akkor biztos, hogy sikerulni fog. En is sokszor voltam egyedul vizsgalatokon, neha jott anyukam, mert o vitt kocsival es akkor megvart. De en sajnaltam, hogy ott ul velem neha orakat.velunk megoszthatod a babavarast :) en se nagyon tudom kivel.
Nekunk elvaltak utjaink a "parommal", de nem neveznem annak se, mert nem volt soha jo kapcsolatunk sajnos. ez van. de mar lezartam, csak szeretnek en is megismerni, meghallgatni hasonlo helyzetben levoket, mert azert neha nehez igy. de mar most is akik irtak, segitettek nekem. koszonom
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!