2. terhességnél nektek is voltak ilyen érzéseitek?

Szia :) tudom, mit érzel. :) én végig ugyanezt éreztem, amikor megtudtam, hogy jön a kistesó. Sőt, még most is félek ettől, de mindenki nyugtat, hogy higgyem el, ahogy megszületik, és meglátom, ugyanúgy bele fogok szeretni, mint a kislányomba 5 évvel ezelőtt. Nemsokára itt az idő, 37 hetes vagyok, most már nagyon várom, hogy megszülessen. Eszembe szokott azért jutni ez a dolog, hogy tudom-e majd ugyanúgy szeretni, mint az első kislányomat, de egyre inkább érzem, hogy nem lesz ezzel gond. :)

Nyugi imádni fogjátok! :) 1,5 év van kislányaim között, nekem terhesség alatt ugyan nem voltak ilyen gondolataim, valahogy eszembe sem jutott... viszont szülés után, a kórházban voltam úgy, hogy a nagylányom iszonyatosan hiányzott, szó szerint szenvedtem a hiányától, s emiatt a picit valahogy idegennek éreztem, nem tudtam rá figyelni ( gondolom ebbe azért a hormonok is bele játszottak rendesen) , ránéztem, és elsírtam magam amiatt amit nem érzek... mindez tartott 2 napig, és huss eltűnt mintha nem is lett volna ez az érzés , s mikor indultunk haza a kórházból, s bejött a nagylány Apukájával, és először megmutattuk neki a Húgit... hát.. még most is összeszorul a szívem! azóta így kerek a világ,minden úgy természetes, hogy ők ketten vannak, máshogy nem is tudnám elképzelni... szóval normális a félelem, és el fog múlni az érzés! Sok boldogságot kívánok!

Nekünk jövő héten születik meg elvileg a második lányunk, 18 hónap lesz közöttük. Én nem azt érzem amit te, hanem hogy nem tudok neki örülni annyira mint a nagyobb lányomnak, időm sincs rá, sőt, sokszor picit megbánom, hogy nem vártunk többet. Emiatt nagy a bűntudatom is. Nagyon fárasztó ám terhesen egy amúgy másik picit is ellátni, élni vele, és élvezni is azt, hogy együtt lehetünk.