Nemreg tudtam meg hogy terhes vagyok. Van mar egy gyerekem de most nem tudom mi tortenik velem allandoan az jar a fejemben hogy valami baj lesz beteg lesz a gyerek es nem birom kiverni a fejembol a rossz gondolatokat. Miert van ez?

Szerintem mindenkiben megjelenik néha egy-egy negatív gondolat, mert azért az ember csak fél a betegségektől, főleg, ha a gyerekéről van szó.

De ilyenkor el kell hessegetni a rossz gondlatokat, mert ha belegondolsz kinek teszel jót, ha folyamatosan csak negatív dolgokra koncentrálsz? Senkinek! Úgyhogy feküdj rá a jó gondolatokra, ugyanis épp életed egyik legszebb eseményét éled át.

A Karibi-szigetek partján sem egy lyukas zoknira gondolnál, hanem arra a csodára, ami előtted van. :)

Úgyhogy tessék a csodádra gondolni pozitívan.

terheseknek semmilyen rosszra nem lenne szabad gondlni, nyomorék gyerkekről és egyéb horrorfilmeket sem nézhetnek.

ne szuggeráld magadba.

nézz bolodg filmeket, agyalja kisruhákon.

a negatív gondolatokat azonnal pozitívakkal kell helyettesíteni

ne légy mazochista

Üdvözlet a klubban. Vagyunk/voltunk így páran.

A másodikkal végigrettegtem a terhességet, még a szülésnél is, hogy valami baja lesz.

Ráadásul magas volt az AFP-érték, így plusz vizsgálatok is kellettek. Senki és semmi sem tudott eltántorítani ezektől a negatív gondolatoktól. Szinte végig dolgoztam, elláttam a fiamat, ezek a szakaszok lendítettek át, hogy aztán újra beleássam magam a félelmeimbe.

De! Van egy gyönyörű, egészséges kislányom, semmi nem valósult meg "szerencsére" a negatív gondolatokból. Persze, azt kell írnom, Csak pozitívan! meg Ne gondolj a rosszra! de nem is olyan könnyű ezt megtenni.

Annyit tudok mondani: Fel a fejjel, minden rendben lesz!

Nekem az első terhességem missed ab lett 9 hetesen. Két babát veszítettem, mert ikrek lettek volna, nem indult be a szívük, mire másodjára mentem, fel is szívódtak az embriók, csak a petezsákok maradtak, műteni kellett.

Hát gondolhatod, mennyire bírtam pozitív lenni, mikor újra terhes lettem... Az első UH-ra olyan fejjel mentem be, mintha a hóhér elé mennék, olyan rettegés volt bennem, hogy hihetetlen. 3 hét telt el a pozitív teszt és az első UH között, 3 hétig folyton az járt a fejemben, hogy mi van, ha megint baj van, ha megint nem lesz pulzálás, megint csak az üres fekete petezsák lesz a monitoron.

Nem így lett :) 5,4 mm embrió, pulzált a kis szíve. Azóta 3x láttam, mindháromszor azzal kezdtem az UH-t, hogy "ugye, él még?" Mostanra kezdek megnyugodni, és elhinni, hogy minden rendben lesz, már olyan erős volt legutóbb, olyan szépen mozgolódott, bukfencezett is :) És már érzem is őt, bár még gyengén :)

Könnyű mondani, hogy ne gondoljon rosszra az ember, ha nem akar, akkor is mindig belefut a rossz példákba... Nem tudom, hány hetes vagy, de ha az megnyugtat, menj el fizetősen egy profi ultrahangoshoz, és alaposan nézesd át minden porcikáját, szerintem az segítene. Én jövő héten megyek 4D-re, és a 18 hetes genetikai ultrahangot magánba csináltatom, profi helyen, pont ezért, még ha sokba is kerül.